Az új Munka Törvénykönyve új szemléletmódot hoz a munka-adó–munkavállaló kapcsolatába, ugyanis jóval nagyobb hangsúly kerül a két fél megállapodásaira, mintsem az általános szabályokra. Így fordulhat elő, hogy a munkaadó és az alkalmazottja egyedi munkaszerződésben akár el is térhessen a törvénytől. A szakszervezetek éppen a két fél közötti „információs aszimetriára” hivatkozva (azaz hogy a munkaadó erőpozícióban van a dolgozóval szemben) vélelmezik azt, hogy mindez a dolgozók számára előnytelen munkaszerződéseket fog jelenteni. Még akkor is, ha általános szabályként továbbra is csak a munkavállaló javára térhet el a munkaszerződés.
A kormánypártiak szerint az új szabályozás azért jó, mert nem teszi „kiszolgáltatottá” a munkaadókat a dolgozóikkal szemben, mert eddig szinte minden elbocsátás a bíróságon – persze csak ha megtámadták a döntést – a munkavállalók győzelmével végződött. A cégvezetők panasza volt, hogy nehéz „kirúgni az alkalmazottakat, még akkor is, ha nem elégedettek a teljesítményükkel, mert a munkavállalói jogok túlzott garanciákat jelentettek a dolgozóik számára. Ráadásul mindezzel tetemes végkielégítést és kártérítést kockáztatott a cég. Az új munkajogi szabályok azonban a körülményekhez alkalmazkodóbbá, rugalmasabbá tehetik a cégek életét, ami – szól e vélekedés – jót tesz a gazdaságnak. Igaz, a munkavállalók kiszolgáltatottabbak lehetnek, ezért részletesen oda kell majd figyelniük arra, hogy ténylegesen mit tartalmaz a szerződésük.
Július 1-jétől már az alkalmazottak nem menekülhetnek betegszabadságra, ha úgy érzik, hogy meg akarnak tőlük válni. Az új szabályozás szerint ugyan elbocsátani senkit sem lehet a betegszabadsága alatt, ez továbbra is védett időszak, de ez a szándék már közölhető vele.
Jaj a károkozónak!
* Könnyebb felmondani a munkavállalónak. Nem kell kirívó hibát elkövetni azonnali hatályú felmondáshoz, akkor sem kell végkielégítést fizetni, ha a munkaadó megindokolja, hogy a dolgozó magatartásával vagy a képességeivel volt baj. Ez utóbbiakat a vitás ügyekben a bírói gyakorlat fogja meghatározni.
2012. 07. 05. (XVI/27)
