Bár szakértők már akkor sem sok jóval kecsegtettek, amikor 2012 végére Spanyolországban és Görögországban is átlépte a fiatalkorúak munkanélküliségi rátája az 50 százalékot, kevesen gondolták volna, hogy a mutatóknak még erről a szintről is van hová romlaniuk. Pedig volt. A görögöknél a legfrissebb adatok szerint a teljes lakosság 27,6 százaléka van állás nélkül. Ez ugyan már önmagában is döbbenetesen magas szám, de a fiatalok esetében még ennél is magasabb arányról számoltak be: a 15–24 év közöttiek 64,9 százaléka képtelen elhelyezkedni. A nyers számok mögött emberek vannak, márpedig jelen állás szerint három görög fiatalból kettő nem talál magának munkát. Ugyanezek a mutatók a spanyoloknál 26,3 illetve 56,1 százalékon állnak. Nem a számadatokkal való zsonglőrködés, csupán az összehasonlítási alap kedvéért: a 28 tagú unióban 11 százalék az arány a teljes népesség, 23,4 százalék a fiatalok körében, míg az eurózónában – ahová a fenti, rekorder államok is tartoznak – 12,1 illetve 24 százalékon állnak ezek a mutatók (a magyar adatokat lásd keretes cikkünkben).
A közgazdászok szerint önmagában nincs semmi meglepő abban, hogy a fiatalkorúak körében a munkanélküliség akár az adott országra jellemző átlagos szint két-háromszorosára is rúghat. Az álláshirdetések esetében bevett gyakorlat, hogy a munkaadók előnyben részesítik a néhány év tapasztalattal rendelkező, rutinosabb kollégákat. A fiatalok egy része ráadásul ingázik a munkaerőpiac és az iskolapad között, és az idősebb korosztályokhoz mérten jóval többen vállalnak idénymunkát, illetve néhány hétre vagy hónapra szóló határozott idejű szerződést, aminek leteltével ismét az állástalanok között találják magukat.
Az elméleti közgazdaságtani okfejtések mellett a számok riasztó voltát mutatja, hogy mind több nemzetközi szervezet tűzi zászlajára a probléma megoldását. Az OECD – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – friss jelentése ugyanakkor nem sok jót ígér a közeli jövőre nézve.
2012. 09. 07. (XVI/36)
