Gróf Széchenyi István korszakalkotó műve, a Hitel megjelenése óta közismert Magyarországon a hitelek gazdaságélénkítő hatása és jelentősége, ugyanakkor a klasszikus közgazdaságtani alaptétel úgy tartja: a hitel olyan teher, amit a jövőre hárítanak át. Magyarországon ez a teher emberi ész számára gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy: az államadósság nagyságrendileg 20800 milliárd forint, az önkormányzatokat pedig több mint ezermilliárdos adósság terheli. Közvetlenebbül érezheti azonban a lakosság a szintén hasonló nagyságrendű magánszektor adósságait, melyeknek jelentős részét az úgynevezett devizaalapú kölcsönszerződésekkel felvett hiteladósságok teszik ki. Regionálisan Magyarországon jóval nagyobb arányban történt a devizahitelezés, mint a környező országokban. Régiós összehasonlításban hazánknak van a legnagyobb külső (vagyis külföldi országok vagy személyek felé fennálló) adóssága. Ezek a külső adósságok deviza-külföldiekkel szembeni adósságok, amelyeket részben az állam, részben a vállalatok, de jelentős részt a bankokon keresztül a háztartások vettek fel (több mint egymillió devizahitel-szerződés született).
Az emelkedő mértékű fizetési kötelezettségek és a válság okozta recesszió által két tűz közé szorított emberek tízezreinek vált ezáltal alapjaiban bizonytalanná az egzisztenciális helyzete. „Őszintén bevallom, hogy korábban még az öngyilkosságon is gondolkodtam – mesélte a Heteknek egy fiatal borsodi hölgy, aki családjával még 2007 végén vett fel devizaalapú lakáshitelt. – A kölcsönnel esélyünk lett volna elindulni, hiszen a fizetésünkből még húsz évig spórolhattunk volna egy lakásra. Így viszont fél éven belül lakáshoz jutottunk, s akkor azt hittük, ekkora összegű törlesztőrészletet biztosan kifizetünk majd. Azóta már sem a fizetésünk, sem a lakás nincsen meg” – mesélt nehéz helyzetéről az ifjú családanya. Ellenkező helyzetből indult, de hasonló szituációba került az a házaspár, amely jól menő könnyűipari vállalkozásának finanszírozására vett fel devizahitelt még a válság kirobbanását megelőzően. „500 millió forintos forgalmunk volt akkoriban, egyre több megrendeléssel. Hogy azoknak eleget tegyünk, új gépeket kellett vásárolnunk, ezért kellett a hitel – magyarázta a feleség lapunknak, és a bankok etikátlan magatartását is szóba hozza. – Akkoriban csak úgy szórták a hiteleket, talán túlságosan is könnyű volt felvenni azokat a bankoktól. A hitelszerződés megkötése előtt szinte semmit sem vizsgáltak nálunk, csak akkor, amikor már veszélybe került a visszafizetés. Az elején a bank képviselője karácsonyra még kis ajándékot is hozott nekünk. Azóta persze nem is láttuk… – jegyezte meg, majd áttért a későbbi eseményekre: – 2010 végén jelentettük be a dolgozóinknak, hogy vége, nem működünk tovább, a hitelek elvitték a céget. Ezt követően kezesként a férjemmel mi fizettük a törlesztőrészleteket, minden késedelem és elmaradás nélkül. A bankkal évről évre meg tudtuk hosszabbítani a hitelszerződést, s így néhány év alatt kifizettünk neki több mint 30 millió forintot. Nagy megdöbbenésünkre azonban a bank a nyár vége felé küldött egy levelet, amelyben közölte, hogy a szerződést nem hosszabbítja meg, s augusztus végéig fizessük ki a hátralevő 70 millió forintos tartozást” – mesélte a hölgy, aki hozzátette: ezzel az otthonuk került közvetlen veszélybe.
„A gazdaság nagyrészt éppen arról is szól, hogy mindenki rideg fejjel próbál meghozni döntéseket. Ne felejtsük el, hogy azért itt mégiscsak pénzről és üzletről van szó – reflektált a bankokat ért kritikai megjegyzésekre lapunknak Duronelly Péter közgazdász. – A pénzintézetek is felelősséggel tartoznak az alkalmazottaik béréért, nekik is fizetniük kell a számláikat, és ezt javarészt a visszafizetett hiteltörlesztésekből teszik – magyarázta a gazdasági szakember, hozzátéve: – Magyarországon a magánszektor adóssága a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva jelentős. A problémákat nemcsak a törlesztőrészletek drasztikus megemelkedése okozza, hanem az is, hogy a családok jövedelme bizonytalan, és a válság óta csökkent, ráadásul a fedezetül szolgáló ingatlan piac is összezuhant. Ezek a jelenségek pedig jóval mélyebb gazdasági problémákból fakadnak”. Duronelly szerint kétségtelen, hogy a lakossági fogyasztást és beruházást korábban felnyomták a háztartások által felvett hitelek, most viszont ennek éppen az ellenkezője történik. A hitel-visszafizetések időszakában jóval kisebb összegeket fordíthatnak fogyasztásra az emberek, az pedig nem várható, hogy az elkövetkezendőkben ez változik. A szakember elismeri, hogy a lakossági fogyasztás növekedésére alapozó kormányzati gazdaságpolitika megrekedésének egyik lényeges oka a hiteladósságokból fakadó lakossági forráshiány. Magyarán: az emberek vásárlás helyett hitel-visszafizetésre fordítják a pénzüket.
2012. 09. 21. (XVI/38)
