Több német nyelvű írás és nyilatkozat is megelőzte a kormányfő látogatását. Többek között a Handelsblatt terjedelmes interjúja, amelyben a magyar miniszterelnököt az európai jóléti államokról, a bankunióról, az államadósságról, az energiaszektorról, az euró bevezetéséről és az IMF-tárgyalásokról faggatták. Orbán Viktor itt kifejtette: mivel Európa az elkövetkező öt évben még recesszióban lesz, megnövekszik az igény az erősebb politikai vezetés iránt. „Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb a kemény reformok bevezetésére, mint a parlamentáris.” Orbán Viktor ezen kijelentését Balázs Péter volt külügyminiszter egyenesen „hátborzongatónak nevezte” az m1 csatorna A lényeg című műsorában. A magyar miniszterelnök szókimondása azonban nem érte váratlanul a németeket. A találkozó előtti napon a helyi kormányszóvivő közölte: „Akinek kétharmados többsége van, mindig tudnia kell, hogy a kétharmados többséggel nagy demokratikus felelősség is együtt jár azokkal szemben, akik kisebbségben vannak.” Úgy látszik, ez a politikai erőfölény nagyon megihlette a német sajtót, hiszen Orbánra a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) csak úgy hivatkozott, mint „az ember a kétharmados kalapáccsal”. A magyar kormányzat ezt megelőzően ugyan több kritikát kapott a németektől a médiatörvény és a demokrácia állapota kapcsán, ám Orbán a Handelsblatt hasábjain megüzente: „Ha van ember a földgolyón, akivel jóban akarok lenni, az Angela Merkel, ami pedig a konfrontációra való hajlamát illeti, ilyen a magyar politikai kultúra” – magyarázta. Hasonlóan, ahogy az LGT is megénekelte: „Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod…”
Fekete macska?Merkel asszony akár tarthatott is volna a magyar miniszterelnökkel való találkozótól, lévén hogy Orbán Viktor kezd „mumussá” válni a nemzetközi diplomáciában, hiszen akiknél látogatást tesz, azoknak sorra megdől – addig viszonylag biztos – hatalma. Elég csak Hoszni Mubarakra, Miheil Szaakasvilire vagy éppen Andrius Kubilius litván miniszterelnökre gondolnunk. Ez utóbbi a múlt héten – dacára országa kiemelkedő gazdasági teljesítményének – csúnyán leszerepelt a helyi választásokon, miután Orbán Viktor néhány hete rövid látogatást tett nála. Amikor Orbán 2011 januárjában Egyiptomban járt, még nem lehetett sejteni, hogy a diktátor uralma hamarosan véget ér. Orbán távozása után két nappal ugyanis kitört az arab tavasz következő hulláma, egy közel háromhetes tüntetéssorozat, amely Mubarak lemondását és fiai perbe fogását eredményezte. Hasonló Miheil Szaakasvili grúz elnök sorsa, akinél Orbán idén ősszel, három nappal a helyi választások előtt tette tiszteletét. A parlamenti választások eredménye szinte sejthető: az elnök pártja egyértelmű vereséget szenvedett.
A német kancellár rezsimje azonban ennél biztosabb alapokon áll. Alapvetően elmondható, hogy a magyar oldal nyilvánvalóan nagyobb jelentőséget tulajdonított az eseménynek, mint a vendéglátók. Ez nem is csoda, hiszen „ami jó a német gazdaságnak, az jó a magyarnak is” – nyugtázta Orbán. Hol vannak már azok az idők, amikor még az a mondás járta, hogy „a magyar gazdasági növekedés képlete a német növekedés szorozva kettővel”? Ma már annak is örülünk, hogy a németek idei évre 0,8, míg 2013-ra már 1 százalékos növekedést prognosztizáltak – miközben mi folyamatosan zsugorodunk és sorra dőlnek össze a hazai vállalkozások. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg is közel 1,2 millió magyar él német befektetésekből, valamint a német vállalatok közel 300 ezer honfitársunkat foglalkoztatják. De hogy mi se maradjunk el a német eredményektől, a miniszterelnök közölte Berlinben: „Az idén csökken a magyar gazdaság teljesítménye, de jövőre növekedési fordulat következik, a kormány pedig új gazdasági akcióterveket mutat be a parlamentnek.” Orbán a negatív jelenség okaként azt a „45 év kommunizmust” említette, amely „tönkretette az ország gazdaságát”.
2012. 10. 19. (XVI/42)
