December elején került megrendezésre az EDF Global Kft. és a bankweb.hu közös programja Konferencia a bajba jutott devizahiteleseknek címmel. A deklaráltan „minden szervezettől és érdektől mentes” konferencia legfőbb célja a közérthető formába öntött tájékoztatás a devizahitelek által érintett (vagy inkább sújtott) emberek aktuális lehetőségeiről. Mint ahogy a szervezők is jelezték és az internetes kommentek is jól mutatták, a téma még mindig nagyon érzékeny, és rendkívül sok indulatot korbácsol fel. Nem csoda, hiszen bármilyen pénzügyi vagy bankpiaci szakértő is szólal fel utólag a témában mint „megértő pártfogó”, mindig ott lebeg a kimondatlan kérdés: ő vajon hány alkalommal adott el devizaalapú hitelt, vagy hányszor javasolta ennek felvételét az ügyfeleinek? De ezt mindenki rendezze el a saját lelkiismeretével. Egy biztos, pár évvel ezelőttig igenis volt olyan helyzet, amikor racionális döntés volt egy devizahitel felvétele.
Tatár Attila, a bankweb.hu portál szakértője többször hangsúlyozta, hogy „a feleknek végre túl kell lépnie az egymásra mutogatáson”. Ahogy elhangzott: ebben a játékban ma már nincsenek győztesek. Vesztett rajta az állam, a bankok, a hitelezők és a hitelfelvevők is. Habár minden résztvevőnek megvan a maga sara, a hiteladósok gyakran esnek abba a hibába, hogy örökre meggyűlölik a bankokat, és engesztelésül az államtól várják a mindent megoldó segítséget. Az előadók egyöntetű válasza erre az, hogy mindkét hozzáállás alapvetően téves.
Mészáros Aranka, a Szent István Egyetem docense az adósok lelkiállapotáról és a helyzetük érzelmi feldolgozásáról beszélt. A docens asszony saját családi példáján keresztül mutatta be, hogy igenis rajtunk múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e tanulni a hibáinkból és új életet kezdeni. A válság idején ő maga is arra kényszerült, hogy közölje tinédzser lányával: nem tud neki több új (értsd márkás) ruhát venni. A lány kétnapi sírdogálás után azonban saját ötlettel állt elő: régi ruháit eladta egy online adok-kapok oldalon, a bejövő pénzből pedig bevásárolt a közeli turiban.
2012. 12. 14. (XVI/50)
