Amerikában a pénzügyminiszterek az éppen aktuális pénzügyi körülményeknek megfelelően kerülnek kiválasztásra. 2008-ban, amikor a globális pénzügyi rendszer szabadesésszerűen omlott össze, Barack Obama választása Timothy Geithnerre, a tapasztalt válságmenedzserre esett, aki ráadásul a központi banknál is jelentős tapasztalatokra tett szert.
Jack Lew ma még Obama kabinetfőnökeként dolgozik. Tapasztalt szakember költségvetési kérdésekben, hiszen karrierjét e területen futotta be. Szakmai tapasztalatának gyenge pontja, hogy bár számos évet töltött a bankszférában, a pénzpiacok területén kevés szakmai tapasztalattal rendelkezik. (Érdekesség, hogy munkaköréből adódóan felügyelője lesz e területnek is.) Obama elnök kiküszöbölheti ezt a hiányosságot azáltal, hogy egy olyan helyettest nevez ki, aki szakértője e kérdéses területnek, mint például David Lintont, aki ma az IMF második embere, vagy Michael Fromant, a Fehér Ház tanácsadóját, vagy akár Lael Brainardot, a jelenlegi külügyi államtitkárt.
A pénzügyminiszter Amerikában egyike a kabinet legbefolyásosabb embereinek, és egy időben az aktuális adminisztráció gazdasági szóvivője is. Feladatköre rendkívül széles: magába foglalja a kínai kapcsolatok ápolásától a helyi adók kivetéséig a gazdasági élet minden területét. Voltak olyan találgatások, hogy Obama elnök erre a pozícióra most egy külsős szakembert jelöl, esetlegesen a Wall Streetről. (Ennek az lehetett volna a célja, hogy javítsa kapcsolatait a republikánusokkal és a Kongresszussal.) A spekulációk ellenére a jelölést mégis a vérbeli demokrata Jack Lew kapta.
2013. 01. 18. (XVII/3)
