Félreértés ne essék, a gyermekvállalás és a gyermekgondozás támogatása a világnak szinte minden pontján neuralgikus kérdés. Tökéletes rendszer nincs, és nyilván mindenki képes szapulni a sajátját, és rámutatni annak súlyos anomáliára. (Igen, még a dicső Németország újságírói is így gondolkodnak a sajátjukról, ha éppen az USA-ra néznek, habár a német állam 200 milliárd eurót költ évente családtámogatásra.) De valami mégis azt mutatja, hogy ott, ahol a közgondolkodás kicsit más, ott a feltételek is jobbak lehetnek.
„Magyarországon – úgy tűnik – mindenki gyerekpárti, ám amikor a konkrét lépések megtételéről lenne szó, valahogy mindig elfogy a lelkesedés” – mondta lapunknak Szabó Zsóka, a Nők a Holnapért Alapítvány elnöke. Általánosságban elmondható, hogy a balkáni országoknál biztosan jobb nálunk a helyzet – tette hozzá, de a szomszédos országok állapotára már nem merne mérget venni. Egy biztos: Nyugat-Európától és a skandináv országoktól klasszisokkal el vagyunk maradva.
Vegyük például a „kötelező direktívákat”. A gyermeknek óvodába kell járnia! Nincs apelláta! Ez még Budapesten és a nagyvárosokban viszonylag könnyebben megoldható, de a kisebb vidéki települések már nincsenek ilyen jó helyzetben. „A statisztikák becsapósak” – magyarázta a Heteknek Szabó Zsóka. „Férőhelyszám szerint jól állunk, de a kihasználhatóság már jóval szegényesebb.” Amíg az önkormányzatokra van bízva az ilyen intézmények fenntartása, a kisebb településeken élő anyák nem sok jóban reménykedhetnek. Az alapítvány elnöke szerint megoldás lehetne, ha az iskolákhoz hasonlóan az óvodák, bölcsődék államosítását is kezdeményezné a kormány.
2013. 09. 13. (XVII/37)
