Egy évtizednyi bódulat után eljött a kiábrándulás ideje. Sokan így értelmezik a befektetők elfordulását a Brazília, Oroszország, India, Kína – és újabban Dél-Afrika – alkotta gazdasági együttestől. Ma már a BRICS három tagja (Brazília, India és Dél-Afrika) a fejlődő piacok „törékeny ötösfogatának” része (a másik kettő Törökország és Indonézia), azaz befektetési szempontból kerülendők, de legalábbis erősen megfontolandók. „A meglepetés nem az, hogy a románcnak vége, hanem, hogy ennyi ideig tartott” – konstatálta mindezt nemrég Anders Aslund, a Peterson Institute for International Economics szakértője.
Arról már jobban megoszlanak a vélemények, hogy a BRICS-től való befektetői elfordulás oka inkább az USA megerősödése felé mutató jelek és kommunikáció vagy Kína folyamatos, bár lassú gyengülése. Hogy melyik a nyomósabb érv, nehéz eldönteni. Viszont akár elhisszük, hogy Kína lassul, akár nem, a mérete továbbra sem elhanyagolható. Amennyiben a kínai GDP a várakozásoknak megfelelően az idén valóban 7,5 százalékkal növekszik, az 1 ezer milliárd dollárnyi új érték létrehozásának felel meg. Ugyanekkora új értéket az Egyesült Államok egy 3,75 százalékos GDP-növekedéssel tudna létrehozni. (Szakértők jelenleg kb. 1,5 százalékos GDP-növekedést várnak az USA-ban.)
Anders Aslund szerint azonban a fő okokat inkább az öt ország magatartásában kell keresni, és kevésbé a külső körülményekben. 2001–2008 között a világ az egyik legnagyobb „vagyonosodási és hitelboomot élte meg” – írta egyik cikkében, utána pedig eljött „a hét szűk esztendő úgy, mint a bibliai József történetében”. Ráadásul a „bő esztendőket” mesterségesen kitolták a Fed pénzpumpáival, de a lényegen ez nem változtatott: a BRICS országok ez idő alatt nem kényszerültek rá arra, hogy komoly döntéseket hozzanak. Mára pedig – teszi hozzá – „a vaskalapos elit nem is akar és nem is tud” ezen változtatni.
2014. 02. 14. (XVIII/7)
