Habár Európában az angol 80-90 százalékban uralja az idegennyelv-oktatás minden szintjét, látszik, hogy az angolajkúak önbizalma sem végtelen. Optimista feltételezések szerint a világ összlakosságának fele 2050-re meg fog tanulni angolul. De mi van, ha mégsem? És különben is: még így is milliárdok fognak kommunikálni – és még fontosabb: gazdasági kapcsolatokat létesíteni – az angol nyelv ismerete nélkül.
Persze az idegennyelv-tanulásnak mindig megvannak az előnyei és a hátrányai – kezdi írását ebben a témában a londoni The Economist. Az előnyök közé tartozik például, hogy ha valaki idegen nyelven végzi a munkáját, az az ember általában jobb döntéseket hoz – bizonyítják a kutatások. Továbbá bizonyított, hogy a többnyelvűség segíti a fiatalokat a különféle feladatok megoldásában, míg az idősebbeket határozottabbá teszi. Hátrány viszont – szintén kutatásokra hivatkozva –, hogy azok az amerikaiak, akik idegen nyelvet tanulnak, csupán 2 százaléknyi pluszjuttatásban részesülnek a későbbiekben a karrierjük során. Ha tehát például 30 ezer dollárt (majd 7 millió forintot) keres valaki egy év alatt, az ezen felül kapott „nyelvi bónusz” összesen évi 600 dollár. Ez első blikkre nem tűnik soknak… De vannak más nézőpontok is: vegyünk például az USA-ban egy egyetemi diplomást, akinek esetében sokkal valószínűbb, hogy használ idegen nyelvet a munkája során, mint az, akinek nincs egyetemi végzettsége. Az átlagos kezdő fizetés körülbelül 45 ezer dollár (évi több mint 10 millió forint!). „Tegyük fel, hogy a friss diplomásunk megtakarítja a nyelvtudásáért járó bónuszt. Évente 15 százalékos valódi béremelést és évi 2 százalékos átlagos reálhozamot feltételezve 40 éven keresztül, a 2 százalékos bónusz mai árfolyamon 67 ezer dolláros extra jövedelmet jelent a nyugdíjszámlán. Nem rossz!” – állapítja meg a fenti példa kapcsán a The Economist újságírója.
Albert Saiz, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) közgazdásza, aki kiszámolta az előbbi 2 százalékos prémiumból származó jövedelmet, azt is feltárta, hogy minden nyelvnek más a díjazása: a spanyolé csak 1,5 százalék, míg a franciáé 2,3, a németé pedig már 3,8 százalék. Ez pedig a befektetett pénz mértékére nézve is nagy különbségeket jelent: a spanyol 51 ezer dollárt, a francia 77 ezer dollárt, a német 128 ezer dollárt ér. Habár az emberek híresen rosszul mérik fel és vetik össze a jövőt a jelennel, ezek az összegek már önmagukért beszélnek.
2014. 04. 11. (XVIII/15)
