A „Középső Birodalom” átváltozása egy kommunista, államvezérelt gazdasággá kétségtelenül sikersztori. „Ez gyakorlatilag a modern történelem egyik csodája” – írta nemrég Kína jelenéről a New Yorker. A Világbank adatai szerint Kínában az inflációval korrigált éves növekedési ráta átlaga 1991 óta 10 százalék körüli. Ez a „villámnövekedés” az évek során százmilliókat emelt ki a nélkülözésből, miközben Kína a világ második legnagyobb gazdaságává avanzsált. (Tegyük hozzá, az egy főre jutó éves GDP alapján a kínai „perfomansz” már kevésbé meggyőző: 2012-ben, a Világbank adatai szerint, Kína körülbelül Peruval, Szerbiával és Thaifölddel volt egy szinten a maga 6091 dollárjával. Habár, ez az összeg 2000-ben még a 950 dollárt sem érte el!) Az elmúlt néhány évben, miközben a kínai növekedés némileg lelassult, a keleti óriás nem kis adósságot halmozott fel. Mennyit is pontosan? A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint a 2008-ban mért 125 GDP-százalékos szintről 2013-ra 200 százalékra emelkedett! Ezt egyébként bárki megerősítheti, aki az utóbbi időben Kínában járt; hatalmas építkezések történtek, melyek eredményeképpen a legtöbb várost ma füzérszerűen díszítik az üres lakóparkok és plázaépületek.
Ami pedig többeket aggaszt, hogy Kína most pont úgy fest, mint 2007-ben – a „Greenspan-Bernanke-féle ingatlanboom” csúcsán – Arizona, Florida vagy éppen Nevada. A Société Générale közgazdásza, Wei Yao szerint a „kínai lakáspiac nem egyszerűen leült egy kicsit, hanem egyenesen az összeomlás felé tart”. Egy friss felmérés szerint az ingatlanberuházók már most 40 százalékkal csökkentették az áraikat néhány régióban. De úgy tűnik, még egy ilyen drasztikus vágás sem elég: az építkezésekhez felvett súlyos hitelek kamatait még így sem tudják fizetni.
És itt jutunk el a probléma másik „lábához”: a finanszírozó bankokhoz. Ismerős a történet? A küszködő adósok mögött ott állnak a küszködő hitelintézetek is, amelyek – hogy, hogy nem – egészségtelen méretű és összetételű hitelportfoliókat eszkábáltak össze az utóbbi időkben. (A kínai sztorit pedig még színesíti az „árnyékbankok” jelenléte is, amelyek olyan nem szabályozott intézmények, amelyek általában a rendes piaci kamat felett hiteleznek.) Megfigyelők szerint Kína most éppen egy „Minsky-pillanatot” él át (Hyman Philip Minsky már elhunyt közgazdász után elnevezve), amikor is a hosszú távú prosperitással együtt járó kontrollálatlan pénzügyi terjeszkedés hirtelen összeomláshoz vezet.