A quantitative easing (QE) névre hallgató monetáris lazítás keretében október során még 15 milliárd dollár értékben vásárolt a Federal Reserve (Fed) értékpapírokat (10 milliárdért amerikai állampapírt, 5 milliárdért a „mumus” jelzálog fedezetű papírokat), de most novemberben ez az összeg már hivatalosan is nulla. A Fed tavaly decemberben kezdte el váratlanul lassítani a vásárlások ütemét, melyet aztán sorban még 5 vágás követett. „Egy korszak véget ért” – írta erről a The Washington Post. Persze, a hatásait még egy ideig érezni és elemezni fogjuk – legalábbis az USA-n kívül biztosan. Hiszen a Fed lényegében a világ jegybankja is.
A The New York Times legfrissebb összeállítása is sorra veszi a monetáris lazítási hullámok legfontosabb eredményeit. Első és legfontosabb – írja az amerikai lap – a Fed mérlegében látható változások. Míg 2008 előtt évekig konstans módon 800 milliárd dollár volt a mérleg főösszege, ez a válság kitörése után folyamatosan és meredeken emelkedett. Jelen állapot szerint 4,48 ezermilliárd dollár. Ahogy pedig azt a Fed elnöke, Janet Yellen is megerősítette: ez egy ideig még így is marad. Legalább addig, amíg el nem kezdik emelni az alapkamatot. Ez pedig a szakértők egybehangzó várakozásai szerint 2015 közepére várható. Annál is inkább, mivel a Fed jövő év végére már 1,13 százalékos irányadó rátát prognosztizált. De hogy konkrétan a mérleg csökkentése vagy a kamatemelés lesz-e az első lépés, azt még az elemzők is vitatják.
A jegybanki mérleg nagysága azért döntő, mert az itt szereplő tételek jelentősen befolyásolják a piacot. A Fed mára ugyanis gyakorlatilag az amerikai piac összes állampapírját és jelzálogpapírját „begyűjtötte”, így a befektetők is kénytelenek voltak a vállalati kötvények felé fordulni – egyéb lehetőség híján. A The New York Times szerint fontos kiemelni, hogy a jegybank az első és harmadik körben vegyesen vásárolt államkötvényeket és jelzálogpapírokat, míg a második körben csak a kincstári papírokra fókuszált. Ezzel pedig – írja a lap – jelentősen csökkentette a lakáshitelek kamatait. Persze ezt a gyakorlatot könnyen nevezhetnénk ellentmondásosnak is, hiszen így központilag „döntötték el”, hogy mi legyen a nyerő és mi a kevésbé vonzó befektetés – itt éppen az amerikai lakáspiac javára.
2014. 11. 07. (XVIII/45)
