A felületes értelmezésekkel szemben Athén problémái nem a 2008-ra datált globális pénzügyi válságra vagy az azt megelőző, 2000-es évek során folytatott túlzott kormányzati költekezésre vezethetők vissza, hanem sokkal inkább az 1980-as és ’90-es évekre – állítják a téma szakértői. Azzal sokan tisztában vannak, hogy a görögök rendelkeznek jelenleg az Európai Unión belül a legmagasabb GDP-arányos államadóssággal (176 százalék!), azt azonban már kevesebben tudják, hogy nem a mostani válság kitörését követő időszak volt az, amikor a legnagyobb ütemben növekedett a görögök államadóssága. Míg 2008-tól kezdődően megközelítőleg 76 százalékkal nőtt a szóban forgó mutató, ezzel szemben 1981 és 1995 között a kezdeti 23 százalékos értékről hízott több mint négyszeresére, közel 100 százalékra. Ezt az időszakot követte az eurózónába történő belépésre való felkészülés, amely folyamatnak a sikeres lezárása azt a benyomást keltette, hogy az országnak nincsenek jelentős gazdasági problémái. A 2004-ben hatalomra kerülő kormány azonban megdöbbentő bejelentést tett: észrevették, hogy a főbb gazdasági adatokat a korábbi években manipulálták. Az ennek kapcsán elindított vizsgálatokból 2012-re az Európai Számvevőszék jelentése alapján ki is derült, hogy például az eurózónához való csatlakozáshoz szükséges államháztartási hiányra vonatkozó kritériumot egyik évben sem teljesítették, s emellett az elmúlt évtizedben folyamatosan hamisították a központi adatokat. A jelentés készítői egyenesen ki is jelentették, hogy a tényleges számok figyelembevételével semmiképpen sem lett volna szabad annak idején Görögországot felvenni az eurózónába. Mivel ez azonban mégis megtörtént, a zónához való tartozáshoz kapcsolódó előnyöket kihasználva Athén a 2000-es évek elején el is kezdte növelni a kormányzati kiadásait, olyan nagy projekteket is bevállalva, mint például a 2004-es Olimpiai Játékok megrendezése. Ezzel párhuzamosan azonban az állami bevételek növekedése jelentősen elmaradozott – több oknál fogva. Az okok között szerepelt például az a tény, hogy (ma is) rendkívüli mértékű adóelkerülés jellemzi az ország gazdasági szereplőit, amire az életbe léptetett megszorítások és adózással kapcsolatosan későbbiekben bevezetett új intézkedések sem voltak jó hatással.
Görögországot ilyen szorongatott helyzetben érte a 2008-as pénzügyi válság, amelyre az eurózóna többi tagállamához hasonlóan fiskális expanzióval, az állami kiadások és befektetések növelésével próbált reagálni, hogy ezzel a gazdaság összeomlását megakadályozza. Míg ezt Németország például – amelynek gazdasága stabil lábakon állt, és a GDP-arányos államadóssága is csak 65 százalékos szint körül mozgott – súlyosabb következmények nélkül meg tudta tenni, addig ezt a görögök nem mondhatták el magukról, s így nem is maradt negatív hatások nélkül ez a lépés. Annak érdekében, hogy az államcsődöt elkerüljék, két lépcsőben is nagyszabású segélycsomagokra szorultak. Az európai országok a görögök csődjét két okból sem hagyhatták megtörténni. Egyrészt az euróba vetett bizalom is megrendülhetett volna, másrészt pedig bankjaikon keresztül közvetlenül birtokoltak görög állampapírokat, amelyeknek az értéke egy államcsőd esetén semmissé vált volna, megingatva ezáltal saját bankrendszerüket is. Ebből fakadóan az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközön (EFSF) keresztül először 2010 májusában 110 milliárd, majd 2012 februárjában 130 milliárd eurós kölcsönhöz jutott a görög állam. A segítség azonban nem érkezett feltételek nélkül. Annak érdekében, hogy a segélyt nyújtók ne csak egy lyukas vödörbe öntsék az eurómilliárdokat, olyan feltételeket írtak elő, amelyek eredendően a görög államháztartás fenntarthatóvá tételét szolgálták. Ennek keretein belül több fájdalmas lépést végre is hajtott a görög kormány: drasztikusan visszavágták az egészségbiztosítási és nyugdíjalapokat, a védelmi kiadásokat, az orvosok túlórafizetését és az oktatási kiadásokat. Mindez természetesen azzal járt, hogy rengetegen elveszítették a munkájukat, a társadalom széles rétegei pedig aktív tiltakozásba fogtak, és utcai tüntetéseken adtak hangot a nemtetszésüknek.
1933-as Amerika vagy a vesztes Németország?
2015. 02. 27. (XIX/9)
