Amikor 2014 januárjában több elemző cikk is napvilágot látott arról, hogy Szingapúr hamarosan egy Izlandot idéző krízissel néz szembe, hatalmas vita kerekedett belőle. A vita legfőbb kiváltója, a Forbes magazin egyik kolumnistája szerint ugyanis a tehetős délkelet-ázsiai állam – hasonlóan Izlandhoz – rövid időn belül felhizlalta a bankszektorát, és jelentős külföldi „forrópénzeket” vonzott az országba. Jesse Colombo közgazdász-újságíró szerint Szingapúrban létrejött egy klasszikus ingatlanlufi, amely könnyen kelti a jólét látszatát, ám annál veszélyesebb a jövőre nézve. A cikket megjelenése után másnap már a szingapúri Monetáris Felügyelet is kommentálta, mondván, hogy „semmi ilyesmiről nincs szó”, és az ország „pénzügyi egészsége kifogástalan”. A helyi jegybank mindössze annyit ismert el, hogy a kamatlábak valóban alacsonyak, és ennek célja az ingatlanpiac felpörgetése. Akkoriban kapóra jött egy IMF-tanulmány is, amely azt állította, hogy Szingapúr egy komoly pénzügyi stresszteszten is jól szerepelne, mint például a kamatlábak hirtelen meglódulása vagy az ingatlanárak meredek esése.
Most, egy évvel később Szingapúr pont ennek előszelét éli át… Sentosa Cove az ország egyik legfelkapottabb része. Lamborghinik, Porschék és Bentley-k szegélyezik az utakat, a 400 férőhelyes kikötőben pedig mozdulni sem lehet a jachtoktól. Mindez viszont csak a látszat: tavaly két luxusvilla kelt el az eredeti ár feléért. A legújabb lakóparkban a W Residencies-ben pedig még csak a lakások fele talált gazdára. Néhány éve még tehetős ázsiaiak vásároltak itt nyaralókat, és amíg jól ment a szekér (és a marketing), Sentosa Cové-n gyűlt össze Kína, Malajzia és Indonézia színe-java. Ma már inkább csak a külföldről jött dolgozók bérelnek ideiglenesen otthonokat.
A hanyatlás azonban nem független a helyi kormányzati akcióktól.
2015. 03. 06. (XIX/10)
