Az IMF legutóbbi világgazdasági kitekintése szerint a következő években a fejlett országok növekedési kilátásai minimálisan javulnak, míg a feltörekvőké tovább romlanak – írja a The Economist. A lehetséges növekedési ráta azt mutatja, hogy milyen maximális sebességre tud kapcsolni egy gazdaság, mielőtt az inflációs túlfűtöttség véget vet a szárnyalásának. Ezt pedig elsősorban a munkaerő- és tőkepiac, valamint a termelékenység határozzák meg. A válság viszont visszafogta a befektetéseket, ami megágyazott az általános visszaesésnek is: a gazdag országok átlagos növekedési potenciálja 2001 és 2007 között 2,2 százalék volt, ami 2008-ra 2 százalékra esett, 2013-2014 idején pedig 1,5 százalékra. Habár a százalékban mért növekedés a világ szegényebbik felén végig 6-7 százalék körül volt ebben az időszakban, a következő néhány évre inkább 5 százalékot valószínűsítenek az elemzők, míg a gazdag országokban ez az arány már újra meghaladhatja a 1,5 százalékot.
Az IMF szerint tehát a következő években ez a potenciál némileg javulni fog a világ gazdagabbik felén, a fejlődők viszont továbbra is küzdelmes időszaknak néznek elébe. Vegyük például Kínát! A munkaképes korúak száma meredeken esik, miközben a termelékenység szintén csökkenni fog a jövőben. Ezek a tényezők pedig egyre inkább behatárolják a fejlődő piacok lehetőségeit, ráadásul az Egyesült Államok dinamizmusának visszaesése továbbgyűrűzik, ami indirekt módon szintén fékezi a feltörekvőket.
Az elöregedéssel tulajdonképpen az egész világ küzd. Világszinten mintegy 900 millió 60 év feletti ember él, akiknek sorsát az ENSZ Global AgeWatch Index évente monitorozza és értékeli. E felmérések alapján 2013-ban Svédországban volt a legelőnyösebb megöregedni, míg tavaly Norvégia lett a befutó. (Talán nem is véletlen, hogy a svéd nyugdíjrendszer nemrég ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.) Németország legutóbb az ötödik helyen végzett, míg az Egyesült Államok a nyolcadikon. Magyarország helyezése az elmúlt két év viszonylatában némileg romlott: míg 2013-ban a negyvenedik volt, 2014-ben már csak a negyvenhatodik. A vizsgált szempontok röviden: jövedelembiztonság, egészségügy, foglalkoztatás, képzettség. Ezeket figyelembe véve, minden tekintetben a legrosszabb körülmények között az Afganisztánban élő idősek élnek – már évek óta.
2015. 04. 17. (XIX/16)
