David Tepper, 57 éves amerikai milliárdos üzletember egyszer azt találta mondani magáról, hogy ő csak „egy középosztálybeli apa, aki egy gazdag ember testébe lett zárva”. A CNBC legutóbbi felmérése szerint azonban ez a szerénykedő kijelentés nem is túl ritka az amerikai milliomosok, azaz a legalább egymillió dollárral rendelkezők körében.
Az idén márciusban megkérdezett 750 milliomos többsége ugyanis inkább vallotta magát középosztálybelinek (44 százalék) vagy felső-középosztálybelinek (40 százalék), mintsem az amerikai társadalom felső 10 százalékához tartozónak – ami a statisztikákból egyébként következik. Ez utóbbit ugyanis csak 4-5 százalékuk merte „beismerni”. Még azok az amerikaiak is, akik több mint ötmillió dolláros vagyonnal rendelkeznek – ők statisztikailag a felső 5 százalék –, inkább a középosztály valamelyik szegmensébe sorolják magukat (71 százalék), és csak tizedük vállalja nyíltan valós vagyoni helyzetét.
Szakértők szerint ennek oka egyrészt a gazdagok gondolkodásmódja (ma tehetősnek lenni ugyanis ugyanolyan megbélyegzettséggel járhat, mint a szegénység), másrészt a növekvő szakadék a szupergazdagok (100 millió dollár felett) és a szimplán vagyonosok között. Az UBS svájci bankcsoport legutóbbi nemzetközi felmérése is – több mint kétezer megkérdezettel – azt bizonyítja, hogy a gazdagság bizony „kétélű kard”. A tehetős emberek egyszerűen nem tudnak lassítani, úgy érzik, hogy egész életük egy „futópadon zajlik” (52 százalék). A kényelem és irigyelt életmód mellé pedig gyakran társulnak a stresszes hétköznapok, a szorongások és az elhanyagolt emberi kapcsolatok. Igazi milliárdos meg többnyire abból lesz, aki kellően megszállott a maga területén. Gondoljunk csak Elon Muskra vagy Bill Gatesre. A mai milliomosok világszerte úgy érzik, valójában csak egy tőzsdekrach választja el őket a teljes lecsúszástól, és nincs olyan, hogy „elegendő mérték”, ha a teljes biztonságot jelentő vagyonról beszélünk. A gazdagok 58 százaléka azt is elismeri, hogy minél több pénzük van, annál magasabbak az életszínvonalukkal kapcsolatos igényeik is – olvasható az UBS Investor Watch elemzésében.
De visszatérve az amerikai kutatáshoz: az USA milliomosainak száma a 2008-as visszaesés óta stabilan növekszik évről évre. Általában demokrata szavazók, és többségük maga halmozta fel a vagyonát. Többnyire pedig a valódi középosztály soraiból indultak vagy még lentebbről. Úgy tűnik, hogy főként ezek a „self-made men”-ek látják magukat még mindig középosztálybelinek, hiszen az ő értékrendjüket is vallják magukénak: kemény munka, alázat és család. Így köreikben igen ritka a válás is, csupán 6 százalék. Emellett mostanában sokat költenek az otthonukra: többségük (69 százalék) lakásfejlesztésre és dekorációra adta ki a legtöbb pénzt az elmúlt 12 hónapban. Autókra és azok javítására viszont „alig” költöttek (náluk ez kevesebb, mint 25 ezer dollárt jelent, azaz úgy évi maximum 7 millió forintot), és nem igazán vannak oda az Apple-kütyükért sem (10 százalék). Leggyakoribb, hogy vagyonukat ExxonMobil részvényekben tartják, és egyáltalán nem preferálják a befektetési aranyat (2 százalék) – még a jövőre nézve sem gondolkoznak ebben a megtakarítási formában. Ennél jobban pedig már csak a fedezeti alapokat kerülik (1 százalék).
Másrészt, mivel a szupergazdagok messze lekörözik a szimpla milliomosokat a vagyonteremtés terén, az is érthető, hogy az egy-ötmillió dollárral rendelkezők miért érzik magukat inkább átlagosnak, mintsem rendkívülinek. A társadalom 0,01 százaléka ugyanis, akik több mint 100 millióval rendelkeznek, 1995 óta megduplázhatták a vagyonukat, míg a többiek maximum 12 százalékos növekedést tapasztalhattak, vagy éppen csak szintentartást.
A CNBC felmérése azt is kimutatta, hogy a tehetős amerikaiak vagyonuk nagy részét a gyermekeikre hagyják majd, és maximum tizedét szánják karitatív célokra (39 százalék). A megkérdezettek 24 százaléka pedig semmit sem adományozna el. Igazán ritka tehát körükben Warren Buffett és Bill Gates példája, akik már kijelentették, hogy haláluk estén majdnem teljes vagyonukat elajándékozzák. Az örökség mértékét tekintve egyébként 59 százalékuk gondolja úgy, hogy az „sosem lehet túl sok”.
Habár a gazdag amerikaiak többsége igen pesszimista (kétharmaduk szerint gyermekeik azonos vagy rosszabb szinten fognak élni, mint ők), 40 százalékuk több mint egymillió dollárt hagyna a gyermekeire, és 11 százalékuk több mint 100 milliót. Az arányok pedig csak javulnak, ha külön vizsgáljuk a minimum ötmilliós vagyonnal rendelkezőket (itt 88 és 20 százalék ugyanez). Ezzel szemben az „átlag amerikaiak” 49 százaléka gondolja úgy, hogy utódjaik jobb életszínvonalon és körülmények között fognak élni. Ezen belül is jellemzően a fiatalabb korosztály kevésbé borúlátó: a 18-34 év közöttiek 61 százaléka reménykedik jobb sorsban a gyermekei számára, az 50-65 év közöttiek soraiban viszont már csak minden harmadik látja így.
A gazdagok pesszimizmusát általában két dologgal magyarázzák: az életérzéssel, hogy „innen már csak bukni lehet”, és azzal a meggyőződéssel, hogy többségük felkészületlennek tartja a gyermekeit egy nagyobb vagyon kezelésére. Mindenesetre, akár hagynak pénzt az utódokra, akár nem, 84 százalékuk nem határozná meg azt, hogy mire költik azt. Arra a kérdésre, hogy mikor mondták vagy mondanák el gyermekeiknek, hogy mennyit örökölnek, 44 százalékuk azt válaszolta, hogy még nem beszéltek velük erről. 20 százalékuk gondolja úgy, hogy legalább 30 éves legyen a gyermekük, míg ugyanennyien hiszik, hogy erre a húszas évek a megfelelő kor. A CNBC által megkérdezett szakértők úgy látják, hogy a mai tehetősek és gyermekeik már sokkal képzettek pénzügyileg, mint az előző generáció. Így például a „vagyonukat elherdáló parishiltonok korszaka lejárt” – teszik hozzá. „Minél nagyobb örökséget kap a következő generáció, annál körültekintőbben lesz átadva”, tekintve, hogy a pénz átörökítésével egyfajta értékrendet is átadnak az ősök. Az Accenture tanácsadó cég számításai szerint 30 ezermilliárd dollár vándorol majd át az új generáció kezébe az USA-ban a következő évtizedekben. A Boston College számításai szerint viszont inkább 59 ezermilliárd. Bárhogy is legyen, az alapítványok és nonprofit szervezetek várhatóan kevesebbet látnak majd belőle, mint remélhették.
A CNBC csapata többek között a gazdagok politikai irányultságára is kíváncsi volt. A 2016-os elnökválasztással kapcsolatban favoritjuk Hillary Clinton (53 százalék), de csak szoros versenyben érne célba Jeb Bush előtt (47 százalék). Többségüket pedig az adók, a költségvetési költekezés és a közlekedési problémák megoldása érdekli, ha jövőre „ikszelni” kell.
Mire számítanak a vagyonosok 2015-ben?
2015. 05. 15. (XIX/20)
