„Az IoT jelenleg az újdonságokra nyitott, kütyüimádó kisebbség birodalma” – olvasható az entrepreneur.com egyik cikkében. Most még csak néhányan lelkesednek azért, hogy (interneten keresztül) a mobiltelefonjukkal távirányíthatják a lakás hőmérsékletét, a nappaliban a lámpa fényerejét vagy éppen a kaputelefont és a macskabejárót. (Lásd erről bővebben keretes írásunkat!) Viszont 2025-re – írja a szerző – az IoT világszerte jóval meghatározóbb jelenség lesz. A McKinsey & Company nemzetközi tanácsadó cég számításai szerint tíz év múlva ez a terület 3,9-11 billió(!) USA dollárt fog megmozgatni évente. A maximum érték pedig akár a világgazdaság 11 százalékát is kiteheti. Ez igencsak agresszív becslésnek mondható, tekintve, hogy az IoT jelenleg a „növekedés kezdeti szakaszában” van – és ezt még a McKinsey jelentése is elismeri. Mindazonáltal minden lehetősége megvan arra, hogy hamarosan önálló iparággá nőjje ki magát – teszik hozzá.
Adatok minden mennyiségben
A magyarra csak igen nehézkesen fordítható kifejezést először mintegy tizenöt éve használta egy bizonyos Kevin Ashton, brit techguru. Ő már akkor kifejtette, hogy igen hasznos lenne, ha gépek segítségével létezne egy folyamatos internetes adatfeltöltés a környezetünk természetes és technikai elemeiről, hiszen – mint mondja – a tárgyak követhetősége és a világunk adatait tartalmazó, online információtömeg elérhetősége rengeteg előnnyel járhat. (Miközben az emberi adatfeltöltés mérete és sebessége meglehetősen korlátos.) Az ilyen jellegű adatok, azaz „dolgok” ismeretében csökkenthetők lennének a termelési veszteségek, a javításra szoruló tárgyak felismerése automatikussá válhat, a friss és romlott termékek pedig könnyedén azonosíthatók lennének. (Például egy internetre bekötött mosógép időben jelezhet a tulajdonosnak és a gyártónak is, hogy hamarosan el fog benne romlani egy alkatrész.) Az IoT formális kikiáltására aztán csak 2005-ben került sor, amikor az International Telecommunication Union (ITU) – egy az ENSZ által felügyelt szakmai szervezet – Internet Reports című dokumentumának címében szerepelt ez a kifejezés.
2015. 10. 16. (XIX/42)
