Lagarde asszony arra is kitért az ankarai felszólalásában, hogy Törökország egy főre jutó jövedelme 22 százalékkal növekedhetne, amennyiben a helyi munkaerőpiacon megvalósulna a nemek egyensúlya. Majd hozzátette: Japán és az Egyesült Államok is, 5 illetve 9 százalékkal tudnák növelni országuk GDP-jét 2020-ra, amennyiben a munkaerőpiacon a nemek aránya kiegyenlítődne. A fejlődő országok közül Indiában az egyik legalacsonyabb a nők munkaerő-piaci részvétele. Kevesebb mint egyharmaduk dolgozik fizető állásban. Így – többek között – India profitálhatna a legtöbbet abból, ha sikerülne feloldani azokat a (főként) kulturális kötöttségeket, amelyek távol tartják a nőket a munkaerőpiactól. A következő évtizedben minden valószínűség szerint egymilliárd nő lép majd be a világ munkaerőpiacára. Ennek a hatalmas tömegnek a gazdasági potenciálja ugyanakkor nagyrészt nem realizálódik.
A statisztikák alapján tehát elmondható, hogy hosszú még az út, amíg a nők világszerte teljes körűen integrálódhatnak korunk társadalmába (és a munka világába). Az idei ENSZ-csúcstalálkozón vitatták meg és fogadták el azokat a Fenntartható Fejlődési Célokat (SDG) tartalmazó dokumentumot, amely immár a női egyenjogúság támogatását is zászlajára tűzte. Az idén újrafogalmazott és 2030-ig érvényes, fenntarthatóságot szolgáló célok között szerepel például a nemek egyensúlya az alapszintű és felsőoktatási intézményekben, illetve a politikai és a gazdasági szférában való szerepvállalásuk támogatása is. „A célok nagyon ígéretesek. Csak akkor tudjuk elkezdeni az egyenlőtlenségek felszámolását, ha nagyon motiváló célokat tűzünk ki magunk elé” – nyilatkozta minderről Poonam Muttreja, az Indiai Népességi Alapítvány vezérigazgatója.
Azok az indikátorok, amelyek az egyenjogúság területén való fejlődést mérik, igen bonyolultak és sokrétűek. A célok eléréséhez pedig kétségtelenül hozzátartozik a lányokkal és asszonyokkal kapcsolatos társadalmi beállítottság megváltozása is, például a nők emberi értékét és a társadalomban elfoglalt helyüket illetően. Néhány területen viszont az előrehaladás szembeötlő volt az elmúlt évtizedekben. Az ENSZ aktuális jelentése szerint, az iskolákban tanuló lánygyermekek száma számottevően nőtt az elmúlt 15 évben Indiában. A dél-ázsiai általános iskolai beiratkozások tekintetében, ma például 100 fiúra 103 lány jut, míg ez a szám az 1970-es években csupán 74 volt. Ez az eredmény Indiában főképp annak köszönhető, hogy elindult egy iskolaépítési program, így az iskolák könnyebben elérhetővé váltak vidékiek számára is. Emellett, a program keretében a gyerekek ebédet is kaptak az iskolában, amely külön ösztönzést jelentett a családok számára, hogy lánygyermekeik is iskolába járjanak.
2015. 10. 22. (XIX/43)
