Blair néhány hete bocsánatot kért amiatt, hogy az iraki háborút megelőző hírszerzési adataik nem voltak helyesek, valamint elismerte, hogy az iraki háború vezetett közvetett módon az Iszlám Állam felemelkedéséhez – tudósított az említett interjúról a The Guardian. A volt brit miniszterelnök tulajdonképpen már sokadszor kért elnézést a Szaddám Husszein 2003-as eltávolítása utáni hibák miatt, ezzel azonban még nem győzött meg mindenkit. Sokan úgy vélik, ez is csak egy retorikai húzás, amivel most az éppen megjelenés előtt álló, tényfeltáró „Chilcot-riportot” akarták beelőzni, ami minden bizonnyal jogos kritikával fogja illetni a volt kormányfőt, akit azóta már a világ egyik legjobban fizetett szónokaként és politikai tanácsadójaként tartanak számon.
Blair karrierváltásának mikéntje egyáltalán nem kirívó, hiszen a leköszönő államfők, kormányzati intézményvezetők általában tanácsadói karrierbe kezdenek (mint az egykori amerikai jegybankelnök Ben Bernanke), vagy saját – általában pénzügyi – vállalkozást indítanak (mint a volt francia elnök Nicolas Sarkozy magántőke alapja), esetleg mindkettőt egyszerre. Blair utóéletét viszont viszonylag gyakran éri kritika és talán nem is alaptalanul. A The Telegraph 2015-ös feltáró cikksorozata alapján kiderült, hogy Tony Blair előszeretettel osztogatja tanácsait diktátor-aspiránsoknak (azaz nem éppen liberális államok vezetőinek), miközben közel-keleti ENSZ-különmegbízottként a térség békéjét próbálta elősegíteni. (Igaz, ez utóbbi posztjáról idén ünnepélyesen lemondott.)
Tony Blair 1997 és 2007 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke és 1994-től a Munkáspárt vezetője. Bár népszerűsége 2007-re erősen megkopott, leköszönése után hatékonyan tudta kamatoztatni kvalitásait az üzleti és tanácsadói világban. Posztpolitikusi karrierjét még 2010-ben megjelent memoárja sem tudta megtörni, habár komoly bojkottfelhívások közepette került a polcokra. A díszbemutatóra az említett ellenállás miatt nem is ment el, ám a könyvéért 4,6 millió font jogdíjban részesült. Már akkor úgy tartották számon, mint a „világ egyik legjobban fizetett szónokát”, akiért sorban állnak a neves rendezvények szervezői. Sajtóbecslések szerint a volt brit kormányfő – csak ezzel a tevékenységével – több mint 15 millió fontot keresett 2007 és 2010 között.
2015. 11. 06. (XIX/45)
