Az írás apropóját az adta, hogy a BBC riportere nemrég költözött Pekingből Lagoszba, Nigéria korábbi fővárosába, amely nemcsak az ország legnagyobb városa, hanem egyben Kairó után Afrika második legnépesebbje is. A költözés iránya azonban nem tartozik a leggyakoribbak közé. A szerző viszont – ennek ellenére – egyaránt észlelt rengeteg hasonlóságot és különbözőséget is a két város között.
Mindkét országról elmondható, hogy a saját kontinensük legnépesebb országai, és egyúttal a gazdaságuk is a legjelentősebb erőt képviseli az adott földrészen. Kínával ellentétben azonban Nigéria relatív gazdasági erejéről kevesebbet hallani: az egész kontinens vásárlóerő-paritáson vett GDP-jének több mint negyedét adja a Niger folyóról elnevezett ország. Gazdasági szempontból a földrész legnagyobb országává 2013-ban vált, amikor évtizedek után első alkalommal előzte meg hivatalosan is a Dél-Afrikai Köztársaságot. Ez részben annak köszönhető, hogy 1990 után újra kiigazították a saját GDP-adataikat, és javítottak azok pontosságán.
A Kína és Nigéria közötti hasonlóságokat nemcsak külső szemlélődők veszik észre, hanem úgy tűnik, hogy a nigériaiak is egyre hajlamosabbak a két ország közötti párhuzamok hangsúlyozására. A szerző ezt az új nigériai kormány beiktatási ünnepségével szemlélteti, ahol a megnyitó beszédben említésre került a kínai nagy fal, méghozzá feltehetőleg olyan értelemben, hogy a kínaiaknak sem volt elég felépíteniük a falat, hanem ezen felül még biztosítaniuk kellett azt is, hogy a kormány és az emberek ne legyenek megvesztegethetőek. Ezzel a felvezetővel aztán a BBC újságírója el is jut az ország egyik komoly problémájának azonosításához, amely akadályt képezhet a siker elérésében, vagyis a korrupcióhoz. Ahogyan írja, Nigériában bevett dolog „levágni a sarkokat”, azaz eltulajdonítani az állami pénzeket.
2015. 12. 18. (XIX/51)
