Az elmúlt két évtizedben rendszesen összejönnek a „nagyok”, például Svájcban, a gyönyörű Vierwaldstätti-tónál, New York közelében, vagy – ahogy idén tették – a versailles-i Trianon Palace luxushotelben, alig két kilométerre XIV. Lajos hajdani rezidenciájától. A Barclays, a Citigroup, a Goldman Sachs, a Deutsche Bank, a JPMorgan Chase mind rendszeresen képviselteti magát ezeken az eseményeken.
Legutóbbi, májusi találkozójukról gyűjtött értékes infomációmorzsákat a Bloomberg egyik friss riportja is. Néhány – nevének elhallgatását kérő – résztvevő a Bloombergnek elmondta: ezeken az összejöveteleken általában olyan alapvető, kardinális témákkal foglalkoznak, mint hogyan menedzseljék a jogászok kapcsolatukat a banki igazgatótanáccsal, vagy hogy a jogi (compliance) munkatársaknak is illene már extra juttatásként részvény-opciókat kapniuk.
Idén azonban feltételezhetően egy konkrét ügy miatt gyűltek össze. Alig egy évvel ezelőtt ugyanis Rohan Weerasinghe, a Citigroup jogtanácsosa olyan döntést hozott néhány hírhedt CDS-ügylettel kapcsolatban (Credit Default Swap, kockázatfedezésre szolgáló pénzügyi művelet), amely aztán közel 1,9 milliárd dollárjába került a többieknek. A befektetők és néhány szervezet ugyanis bíróságon támadta meg a hitelintézeteket mondván, hogy szándékosan összejátszottak a CDS-piacon, hogy csökkentsék a kockázataikat, és növeljék a profitjukat. Ilyen esetekben a nagybankok általában intenzív információmegosztásba kezdenek, összehangolják a jogi állásfoglalásaikat és védelmüket. Ám néhány év gyakorlat után már a másik oldalon ülő jogászok is profik abban, hogyan osszák meg ezt a „nagy egységet”. Először is arra törekednek, hogy egyikükkel megegyezzenek, ami implicit nyomást helyez a többiekre is. Íratlan szabály ugyanis, hogy aki utoljára reagál, az fizeti a bírságból a legtöbbet. Ilyenkor ugyanis – egy jogi séma szerint – hiába találják úgy a bíróságon, hogy az adott vádlott csak részben felelős a történtek miatt, a végén az egészet a nyakába varrhatják.
2016. 10. 21. (XX/42)
