A Hetek legutóbbi, augusztus 1-jei számában "Megtagadott nyomozások" címmel közölnek egy listát arról, hogy a Hit Gyülekezete ügyeiben a rendőrség nem rendelt el nyomozást. Én olyan esetekről szeretnék itt említést tenni, amikor a rendőrség tevékenyen lépett fel a Hit Gyülekezetével kapcsolatos események helyszínén.
Nem tagadták meg például az intézkedést két évvel ezelőtt, amikor a Hit Gyülekezete egy csoportja a Nyugati téren hirdette az evangéliumot egy zenekar közreműködésével. Természetesen a rendezvény a törvények értelmében előre be volt jelentve.
Egy, a közelben lakó idős hölgy panaszára mégis megjelentek a rendőrség emberei és betiltották a rendezvényt. Mint az egyik ott tartózkodó – többekkel együtt letartóztatással megfenyegetett –, tudom tanúsítani, hogy a hivatalos papírokban semmi kifogásolhatót nem tudtak fellelni. El kell mondani, hogy a téren ez időre közel ötszáz fős közönség gyűlt össze, akiknek nem tetszett a rendőrségi intézkedés és ennek kiabálásukkal, füttyszavukkal hangot is adtak. Az iratok ellenőrzését követően – nyilván azt gondolva, hogy minden rendben van – a zenekar gitárosa felemelte hangszerét, hogy folytassák a műsort. Amint megfogta gitárját, ott termett két markos egyenruhás, és durván kicsavarták kezéből a hangszert. Gumibothoz és fegyverhez szokott kezükkel félre is dobták volna a több százezret érő szólógitárt, ha egy közelben álló személy időben el nem kapja. Az intézkedésnek ezzel korántsem volt vége, hiszen a megkezdett mozdulattal hátracsavarták a férfi kezét és meg is bilincselték, majd bekísérték a rendőrségre. Előállították azért, mert egy bejelentett rendezvényen muzsikálni akart a "keresztény" Magyarországon, zenéjével Jézusról hírt adva a kíváncsi közönségnek! A rendőrök ezt követően is szigorú rendet tartottak a téren. A közönséghez szólni kívánó evangélista sem járt sokkal jobban, mint a letartóztatott muzsikus: a kézhátracsavarás neki is kijárt. A dolog leginkább azért érdekes, mert néhány nap múlva a helyszín felé jártamban hangos zenére lettem figyelmes. A hangerőre jellemző, hogy a hites zenekar hangerejének minimum a háromszorosa igyekezett nyomást gyakorolni a háttérben magasodó áruház hatalmas üvegfelületeire és a környéken járók dobhártyájára. Egy marketingrendezvény zajlott a téren, az előbbihez hasonló nagyságú hallgatósággal. Nyilván előre bejelentve, a szükséges engedélyek birtokában folyt a reklámja valamelyik éppen aktuális sztárterméknek. Rendőrök a közelben sem voltak.
Egy másik alkalommal egy, a fővároshoz közeli településen jártunk egy zenekarral, hasonló céllal. Amíg a zenészek szerepeltek, nem is történt semmi. Többen kíváncsian hallgatták a dalokat. Ám amikor a szónok vette kezébe a mikrofont, rárontott egy hozzávetőleg százhúsz kilós, erős férfi. Megmarkolta a mikrofont és a nála több súlycsoporttal könnyebb fiatalember karját, és hozzá hangosan ordított. Talán inkább nem idézem szavait. Hárman kellettünk hozzá, hogy elvegyük tőle az időközben birtokába került mikrofont, melynek zsinórjával már az erősítőket ráncigálta a megvadult ember. A rendőrség ebben az esetben is kiszállt a helyszínre. Az ember azt gondolhatná, hogy a garázda személy ellen indul ilyenkor eljárás, de nem így történt. A hites rendezvényt tiltották be. Bizonyára több esetet is lehetne még sorolni, de én csak azok közül válogattam, ahol személyesen is jelen voltam.
Specht József, Budapest
2003. 08. 08. (VII/32)
