Evlia Cselebi 1660 és 1664 közötti magyarországi utazásában leírja Temesvár, Érsekújvár és sok más magyar város ostromát. A táborban már ott voltak a rabszolgakereskedok és akik a portyákon szerzett javakat megvásárolták.
Az utazó, aki maga is részt vett néhány város ostromában, olyan jelenetekkel is találkozott, hogy például egy kriptában talált lány holttestérol leszedett ékszereken összeverekedtek a törökök, és 17-en meghaltak. Az elfoglalt várban a templomokat azonnal mecsetté alakították át. Az elesett híresebb vezéreik sírja búcsújáró hellyé lett. A magyar, a szerb, a horvát emberek, mivel nem tértek át a mohamedán hitre, így csak adófizeto polgárok lehettek, és csak a váron kívül lakhattak. A bosnyákok kerülhettek be jobb helyekre, mert ok megtértek Allahhoz.
A még meg nem hódolt területeket idorol idore végigportyázták, ha jövedelemre volt szükségük. Amikor túl sok volt a rabszolga, és nem tudták eladni oket, leöldösték. Ez a jelenet sokszor szerepel a könyvben. Volt olyan hely, ahol kilencezer, volt olyan, ahol tizenegyezer foglyot mészároltak le vevok híján.
Gárdonyi Géza kegyelmes volt a regényében a kis Cecey Évához és
Bornemissza Gergelyhez, mert ok ki tudtak szabadulni a török táborból. Több százezer fogolynak ez nem adatott meg. Ne felejtsük el, hogy Csecsenföldön és Szudánban jelenleg is tartanak rabszolgákat, és sok mohamedán országban üldözik az embereket a hitük miatt.
Evlia Cselebi a halott törököket hitharcosoknak nevezte, akik kiitták a vértanúság kelyhét. Mi, magyarok hitetlen kutyák, pokolfajzat vagyunk a könyvben.
Amikor a fiam Irakban volt katona, a magyar kormány pénzén meglátogatta oket Al Hillahban Bolek László, a magyar iszlámhívok vezetoje és Chrudinák Alajos újságíró, aki annak idején tudósított az irak–iráni háborúról. Eloadást tartottak az iszlámról, és zöld könyveket osztogattak a katonáknak. Nem tudom, hogy ugyanezt megengedték volna-e a baptistáknak vagy a hiteseknek?
A városban is sokszor látunk plakátokat Allah a könyörületes címmel. Minden tudnivaló rajta van, hogy aki érdeklodik, megtalálja az igazhitueket. Azért mielott az ismerteton meghatódva odarohannánk, mindenkinek ajánlom, hogy még egyszer olvassa el Gárdonyi Géza regényét, Móra Ferenc és Benedek Elek török kori elbeszéléseit. De leginkább azt szeretném, ha Evlia Cselebi könyvét modernizálva, szép és a mai ember ízlésének megfelelo kivitelben kiadnák, és mindenki elolvashatná a „hitharcosok” tetteit Magyarországon. Ez csak négy évet ölel fel az 150 éves török uralomból, de a többi 146 évet már el tudjuk képzelni az olvasottak alapján.
Tisztelettel:
Tóthné Csomány Mária