Az egész úgy kezdődött, hogy szükségem volt egy adatra. Hány ember él
Nigériában? Megnéztem egy atlaszban: 128 millió. A biztonság kedvéért megnéztem
egy másik helyen is: 124 millió. Nyugtalankodni kezdtem. A harmadik helyen 126
milliót találtam. Nem nagy különbség – ha költségvetési forintban számoljuk; de
ugye nem feltételezzük, hogy valakinek érdekében áll meghamisítani Nigéria
lakosságának számadatát? Aztán pár nappal később az Üllői úton haladtam. Az
egyik kereszteződésben a piros lámpánál konstatáltam, hogy az oszlopon lévő
hőmérő 9 fokot mutat. Önkéntelenül autóm műszerfalára pillantottam. A hőmérő 6
fokot mutatott. Belém hasított a bizonytalanság. Lehet, hogy hat egyenlő
kilenccel? Vagy kinek áll érdekében ezt elhitetni velem? Már éppen napirendre
tértem volna a dolgok felett, amikor Orbán Viktor a választások első
fordulójának estéjén azt találta mondani, hogy a 42 százalék több, mint a 43.
Azt is mondta, hogy a többség nem az MSZP-t választotta, holott én ennek
ellenkezőjét láttam. Kíváncsian vártam, hogy a többiek mit szólnak, mert – mint
említettem – nem voltam jó matekból. Ők is úgy látták, hogy a 43 több.
Megnyugodtam. Nyugalmam rövid ideig tartott. Orbán azóta is úgy szeret
viselkedni, mintha a 43 kevesebb lenne a 42-nél, és nem nyugszik, amíg le nem
vezeti erre az eredményre az egyenletet. Tudják, számomra sokat jelent ez a
kérdés. 98-ban elvesztettem az állásomat, mert akkor sem értettem egyet Orbán
úrral. Akkor nem védett meg senki tőlük. Hogy az ő koppintott terminológiájukkal
éljek: környezetemben személyesen tapasztaltam, hogy azok, akik nem értenek
egyet velük, védelemre szorulnak.
A napokban messzire utaztam, ahol az ilyesfajta félelmeket nem ismerték. Ahol
úgy látták, hogy nincs gond az én alapszintű matematikatudásommal. Mióta
visszajöttem, én is újra nagyon remélem, hogy kétszer kettő tényleg négy. Akkor
is, ha sokan úgy látják, hogy nincs igazam. Sokan, de nem elegen.
Üdvözlettel: Lázár Barna
2006. 05. 05. (X/18)
