Csak azon csodálkozom, hogy vannak, akik beveszik a sok politikai szöveget,
hogy akik 23-án az utcán voltak, másra készültek, mint ami végül történt. Utólag
pedig sokan feljelentik a rendőröket, hogy ez meg az történt velük. Ez olyan,
mintha valaki bemenne a medencébe, és utána azon háborog, hogy vizes lett. A mi
családunkat nem lőtték le gumilövedékkel, nem ütöttek meg gumibottal, fel sem
szólítottak semmire sem. Persze mi nem a Kossuth térre mentünk balhét nézegetni,
hanem a tóparton sétáltunk a gyerekeinkkel.
Ott kint a tér szónokai közül az elmúlt hetekben szinte mindenki arról igyekszik
meggyőzni minket, hogy ők a nép. És akkor mi, akik igyekszünk normálisan élni,
akik könnygáz helyett a friss levegőt szívjuk szívesen, akik elfogadtuk, hogy
lesz néhány nehezebb évünk, de tudjuk, hogy ez a vetés időszaka, és bizalommal
készülünk az aratásra, mi kik vagyunk? Meggyőződésem, hogy a nagyon nagy többség
nem azért nem ment ki a térre, mert fél, hanem egyszerűen azért, mert nem ért
egyet azzal, ami ott folyik hetek óta.
Specht József
Budapest
2006. 11. 10. (X/45)
