Hivatásomból fakadóan naponta foglalkozom azzal a problémával, amelyről Igazi botrány című cikkében írt. Úgy vélem, hasznos lenne a cikk bizonyos információit pontosítani.
A törvénymódosítás nem arról szól, hogy újra tanítjuk majd a gyermekeket az 5. osztályban olvasni!
Az oktatási törvény évek óta előre jelzi, hogy azok a kisgyermekek, akik már a megújított NAT szerint kezdtek tanulni az első osztályban – tehát a mostani 3.-osok –, 5. osztályba lépve egy plusz újdonsággal találkoznak majd. Az újdonság az lesz, hogy a heti óraszám 25-50%-ában úgynevezett „nem szakrendszerű” oktatás zajlik majd az évfolyamukon.
A „nem szakrendszerű” oktatás azt jelenti, hogy nem szaktanár, hanem továbbra is tanító tanít majd a heti tanórák minimum egynegyedében, maximum felében.
Azért van erre szükség az általános iskola felsőbb szakaszaiban is, mert a képességfejlesztésnek, amely az alsó tagozaton hazánkban is kielégítően, sőt helyenként magas színvonalon zajlik, nem szabad befejeződnie a 4. évfolyam végén, hanem mindaddig tartania kell, amíg ezek a képességek egyáltalán fejleszthetőek.
A törvénymódosítás nem rendelkezik arról, hogy a tanító mit tanítson a rendelkezésére álló időben majd 5.-ben, ezt minden iskola egyénileg dönti el! A döntést valóban szeptemberig kell meghozni, az újfajta rendszer azonban nem jövőre, hanem a 2008/2009-es tanévtől lép életbe, amikortól a mai 3.-osok 5. osztályba kerülnek!
Nagyon fontos: egyáltalán nem szükséges, hogy szövegértést vagy matematikát oktassanak az iskolák ilyen módon! Szabadságukban áll, hogy kialakítsanak valamilyen komplex művészeti tárgyat is, de gondolkodhatnak más egyébben kreativitásuknak utat engedve. Néhány hazai intézmény nagyon szép példáját adja már most annak, hogyan kooperáljon ebben az új helyzetben szaktanár és tanító.
Valószínű azonban, hogy a legtöbb iskola a szövegértésre fog koncentrálni, és valóban olvasást fog tanítani ennek az időkeretnek a kitöltése során. Teszik ezt éppen azért, amit Ön is helyesen említett: a magyar diákok szövegértése nemzetközi összehasonlításban aggodalomra ad okot.
Miért? Nem egészen azért, amit az Ön cikke említ (szülők, tanárok, számítógép, tévé felelőssége). A valódi ok inkább az, hogy ma mást nevezünk olvasásnak, mint akár 20 éve.
Olvasásnak ma már olyan összetett tevékenységet nevezünk, amelybe beleértjük például az úgynevezett kritikai olvasás, illetve a kreatív olvasás képességét is. Azok a diákok, akik nem érték el az Ön cikkében illusztrációval is kiemelt PISA 4-es és 5-ös szinteket, nem rendelkeznek az említett képességekkel.
De aggasztóan kevés diák jut a PISA 3-as szintjére is, ahol követelmény a szövegben rejlő információk, összefüggések megkeresése gyakran úgy, hogy az információk egy része rejtett, mégis fel kell azokat ismerni.
Épp ezért ma már nem nevezhető olvasásnak a betűfelismerés, amelyre – ahogy az Önök által megkérdezett Vekerdy Tamás állítja – a nagycsoportosok is képesek. Valóban tud a nagycsoportos betűket összeolvasni, ezek szavakká, mondatokká is összeállnak már sok esetben, azonban nincs szövegértése, és nem tud például szótagolni sem. Ilyen értelemben a tanító munkája az első évfolyamon ugyanott kezdődik, ahol kezdődött 50 éve is.
Nincs tehát botrány, nem tanítjuk újra az olvasást, mindössze megpróbálunk alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy a mai gyerekek mások, mint a 15 vagy akár az 5 évvel ezelőttiek, ezért máshogyan szeretnénk a sikerességüket szolgálni.
Tisztelettel: Ruff Zsuzsanna magyar szakos tanár, szaktanácsadó
2007. 03. 30. (XI/13)
