hetilap

Örömmel fogadtam a most szilveszterkor megjelent cikket. Az első két bekezdéssel semmi problémám, ellenben a harmadik (a felsorolás), tele van hibával. Nem nyomdahibára gondolok, hanem ennél súlyosabb tartalmi hibákra. Andy Wajna soha nem rendezett filmet, itt kettőt is említenek. Mindkettőnek csupán a producere volt. Az Evitát Alan Parker, a Rambót Ted Kotchew rendezte. Lengyel Menyhértnek semmi köze az Elemi ösztönhöz, hisz amikor a film készült, ő már húsz éve halott volt. Inkább Joe Eszerhaz az, aki a fent említett film forgatókönyvét írta, sőt sokáig tartotta a legmagasabb honorárium (hárommillió dollár) rekordját. A hibák felsorolása korántsem teljes. Filmes témájú cikkeikhez ajánlom   www.imdb.com weboldalt, ami ma talán a legátfogóbb és legrészletesebb filmes site a világon.
Üdvözlettel, Bornyi Márton

Egy bátor és magányos elnök búcsúja

A következő értékelésükre szeretnék reagálni: „Végül a legegyértelműbb siker Irak stabilizálása (…) Irak ma törékenyen bár, de működő demokrácia.”
A harmincmilliós lakosságú országból durván kétmillió a határokon kívül menekült, illetve további kétmillió az országon belül kénytelen volt megváltoztatni lakóhelyét, közülük hétszázezer keresztény hitvallású iraki állampolgár.
A fiatal iraki demokrácia számára a menekültek eredeti lakóhelyükre történő visszatérése jelenti a legérzékenyebb kérdést. Mivel állítólag csökkent az országban az erőszak (legalább a hivatalos statisztikák alapján), a fogadó kormányok, a nemzetközi szervezetek is ösztönözik a menekültek visszatérését. A valóság azonban más.
A strasbourgi székhelyű, Open Door elnevezésű keresztény emberi jogi szervezet információi szerint Mosszulban például (olyan iraki nagyváros, ahol hagyományosan nagy arányban éltek keresztények) a terroristák szervezetten, módszeresen vadásznak a visszatérő keresztény vallású menekültekre. A beszámolók szerint már előfordult, hogy a visszatért családokat saját házukban mészárolták le. A terroristák az utcán, fényes nappal „ellenőrző pontokat” működtetnek, ahol a keresztényekre azonnali kivégzés vár (Irakban a vallási hovatartozás a személyi igazolványban szerepel).
Az iraki egyházi vezetők  folyamatosan felhívják a nemzetközi közönség figyelmét a véleményük szerint Irakban zajló, vallási alapon történő tisztogatásra. Ezek a félelmek nem alaptalanok, hiszen a modern kori történelemben volt már arra példa, hogy (muszlim többséggel rendelkező) fiatal demokráciák (Törökország, Nigéria) belpolitikai okokból, a belső stabilitás megteremtése, illetve államiságuk megerősítése céljából népirtást kezdeményeztek (keresztény) kisebbségükkel szemben. Törökországban 1915–16-ban hatszázezer örményt öltek meg, míg Nigériában a 1967–70-es  biafrai háborúban közel egymillió Igbó törzsbeli esett áldozatul vagy halt éhen. Mind a két esetben a „széles körű társadalmi konszenzussal” végrehajtott népirtás lényegében semmilyen nemzetközi politikai következménnyel nem járt, mindkét ország, népirtás ide vagy oda, a nyugati hatalmak szoros szövetségese volt és maradt. Mind a két ország következetesen elutasítja a genocídium, a népirtás vádját. A siker „egyértelmű”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek