2009. február 13-ai számunkban írták

A cikk jól érzékelteti azt a hangulatot, ami Miskolcot jellemzi egy ideje, viszont - gondolom helyhiány miatt - mégsem ad átfogó képet az itt uralkodó viszonyokról. A cikkben Miskolc három területe (Avasi ltp., Szondi telep, Békeszálló) lett nevesítve mint feszültségforrás, viszont legalább 12-13 gócpontja van a városnak, ahol ugyanilyen vagy még nagyobb problémát okoz a társadalom perifériájára csúszott - zömében roma - réteg. Az említettek mellett Lyukóvölgy, Bábonyibérc, számozott utcák, Tetemvár, vasgyári kolónia, Pereces, Gizella utca és környéke, Mész telep, Hideg sor, mind-mind olyan városrészek, ahol évek óta romlik a közbiztonság, ahol egyre több a jogcím nélküli lakáshasználó, s a szeméthalmokon bóklászó patkányok mellett a tetű, a rüh és az ótvar sem ritka jelenség! Mivel e területeken zömében rendkívül népes s gyakorlatilag munkanélküli cigánycsaládok élnek, akik ráadásul minden alapvető társadalmi együttélési normát figyelmen kívül hagynak, nem lehet csodálkozni az itt élők összefogásán a városi rendőrkapitány ügyében. És most ne keverjük ide a neonáci retorikát egyre nyíltabban alkalmazó szélsőjobbot, mert mostanáig igen csendben voltak Miskolcon, és amúgy is csak ott demonstrálnak, ahol „cigányügy" vagy kormánygyalázási lehetőség van. Hogy mennyire széles az összefogás ebben a kérdésben, igen jól érzékelteti, hogy a borsodi cigányvajda és a miskolci Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke is kiállt Pásztor Albert mellett, amely azért érdemel említést, mivel ők cigányemberként tették ezt.
A segélyosztást követő napokban a fent nevezett helyeken, a jelzett társadalmi rétegnél éjjel-nappal megy a mulatozás, dorbézolás, amikor is nincsenek tekintettel a pihenni vágyó szomszédokra. E helyeken az átlagánál jóval több a rablás és a betöréses lopás, melyek elfogott tettesei zömmel romák. Körzetileg az e területekhez tartozó általános iskolákban rendszeresek a roma diákok és szüleik és a nem roma diákok és szüleik, ill. tanáraik közti - sokszor tettlegességig fajuló - konfliktusok. Ezek forrása sok esetben a halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermek felkészületlensége, koszossága, gyakori hiányzása, nem számonkérhetősége, fegyelmezhetetlensége, agresszivitása, amiért elsősorban a szülő tehető felelőssé, aki viszont ezek elismerése helyett - gyakran - ordenáré módon s a legalpáribb stílusban megy neki a tanárnak vagy az iskolaigazgatónak. A város tömegközlekedési eszközein legtöbb esetben a jegy nélkül utazó roma gyerekek és felnőttek kerülnek konfliktusba az ellenőrökkel, ahol megint csak a legalpáribb módon fejezik ki nemtetszésüket a számonkérésről, melynek jelentős számú szem- és fültanúja van. Kisebb-nagyobb üzletek bolti szarkái között szintén felülreprezentáltak a romák, akik lebukásainak újfent szépszámú szemlélődője akad.
Pásztor Albert - egyébként nem túl szerencsés - mondatai felszínre hozták a város és a megye évek óta lappangó etnikai problémáját, amellyel egyelőre sem állami, sem önkormányzati szinten nem tudnak mit kezdeni. Most viszont beindulhat egy olyan megtisztulási folyamat az országban, mivel országos polémia alakult ki a rendőrkapitány kijelentéseivel kapcsolatban, amely kiveszi az úgynevezett cigányügyet az egyre jobban fasizálódó szélsőjobb kezéből. Ehhez viszont a kormány, a liberális párt, a roma- és jogvédő szervezetek részéről a problémával való őszinte szembenézésre lenne szükség.

Szilágyi Sándor
Miskolc

Arányos és jogszerű