B. lapjuk XIII. évfolyamának 19. számában olvasom a Makovecz Imrével készült interjút, melynek befejezéseként a jövő teendői között Makovecz úr egyebek mellett a következőket mondja: „...mindent meg kell tenni, ... hogy jobb belátásra bírjuk azt a neológ zsidót, aki azt hiszi, hogy ő akkor lesz Isten választott népe, hogyha lebirkázza a magyart".
Sajnos, nem tudom mit jelent az előző mondatban olvasható „lebirkázza" kifejezés. Hosszú éltem során, hála a Mindenhatónak, a magyar irodalom különböző stílusú alkotásaiból már módom volt egy s mást olvasni, de a lebirkázni igével még nem találkoztam.
Ám az összefüggésből annyi világos, hogy nem valami dicsérő jelző. Hogy ezt az érzést Makovecz Imre elháríthassa, befejezésként mindjárt dicsérőt is mond többek között reánk, azokra, akik, „akár magyarként, akár zsidóként nagyszerű emberek tudtak lenni...", de ezzel még nem tudjuk, hogy mit és hogyan tesznek a lebirkázók. Egy ilyen sejtelmes, de távolról sem elismerő asszociációkat keltő kifejezést illenék pontosan megmagyarázni. Kik voltak, vagy kik azok a lebirkázók, és ez milyen cselekedetekben nyilatkozik meg. Differenciál továbbá magyarok és zsidók között, mintha számára a zsidók nem lennének magyarok. Pedig mi ez utóbbiban nőttünk fel, ezt vallottuk, és ezt valljuk. Ha Makovecz Imre úr elfeledkeznék róla, mint ilyeneket vitték honfitársaink és hittestvéreink százezreit, csecsemőtől az aggastyánig a kínhalálba a német hitleristák és hazai cinkosaik.
2009. 05. 22. (XIII/21)
