A cikk írója kiemelte, hogy Hoffmann Ferencék (Kishont-Kishon szülei) családjában senki sem beszélt jiddisül vagy héberül. De hát ez természetes! A ’20-as években, a Trianon utáni Magyarországon, kivált Budapesten jóformán nem volt zsidó család, amelyben jiddisül beszéltek volna, és egyáltalán nem volt olyan család, ahol héberül beszéltek volna. (A hébert a vallásos családokban természetesen tanulták, de nem azért, hogy beszéljenek rajta, hanem azért, hogy a Bibliát olvashassák.) Az izraeli bevándorlási tisztviselő egész nyilvánvalóan nem „kreatív lazaságból” regisztrálta Ferencet Efraimnak, hanem azért, mert a bevándorláskor az alijázók a születésükkor kapott zsidó nevüket veszik fel, illetve attól fogva Izraelben hivatalosan is azt használják.
Kiss Erzsébet, tanár
Budapest
Terror a Szigeten
Zagyva Gyula a kedvenc jobbikos képviselőm! Végre egy jobbikos ember, aki nem rejti véka alá a valódi terveit, elképzeléseit, aki nem beszél virágnyelven, áthallásokkal, hogy úgy is lehessen érteni, de amikor rákérdeznek, akkor persze nem úgy gondoltam. Nem használ megtévesztő kliséket, nincs rajta semmilyen kulturális máz, amely eltakarná a valódi szándékait. Nem beszél a sajátjaival egyféle módon, azután meg kifelé, a kívülállók felé más stílusban. Feltárja teljes valójában a terveit, céljait, nem köntörfalaz. Nála nincs demokrácia, és kész. A demokrácia eszköz arra, hogy megszerezze, amit akar, és utána felszámolja a demokráciát. Ennyi. Amikor én vagyok hatalmi helyzetben, akkor azt csinálok, amit én akarok. Megmondom, mit tegyél, mit csinálj, miben higgy. Ha pedig ez nem tetszik, és mást hiszel, akkor a zsidó-liberális média kiszolgálója vagy. Kétpólusú világ. Vagyunk mi, és vannak ők. Nekünk teljesen igazunk van mindenben és mindenkor, nekik soha semmiben sincs igazuk. És ha képtelen vagy ezt elfogadni, akkor ezt majd beléd verjük.
Minden pártban vannak zagyvagyulák. Ez elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy egy párt hogyan kezeli a saját Zagyváit, és ez mutatja meg, hogy vajon a párt tényleg fontosnak tartja-e a demokráciát, és demokratikus keretek között akar-e működni. Vagy az egész csak cukros máz, amely azonnal leolvad, ha a hatalom közelébe jutottak.
Név és cím a szerkesztőségben
***
Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt, ahogyan lapjuk kiáll az igazság és igazságosság mellett. Köszönöm a bátorságukat. A Terror a Szigeten című cikkük felébresztett. Megdöbbentő, hogy 2010 Magyarországában ez megtörténhet. Megdöbbentő, hogy azok az emberek, akik ilyeneket művelnek, az Országház padjait koptatják. Elkeserítő! Hogyan jutott idáig megint ez az ország?! Hogyan lehet, hogy a második világháború borzalmai után ismét az Országházban vannak azok az eszmék, ideológiák, amelyek egyszer már milliók pusztulásához vezettek?! Hogyan lehet ez? Az embernek szinte nehéz elhinni, amikor olvassa ezeket a sorokat, hogy ez valóság. Pedig ez a magyar valóság.
Szeretném ezért tiszteletemet kifejezni a főszerkesztő úrnak és a lap minden alkalmazottjának azért a munkáért, amit végeznek. Köszönöm, hogy bátorsággal állnak ki a valódi igazság, valódi értékek mellett, ebben a „jobbsors” sújtotta országban.
Nagy Gábor
Székesfehérvár
Nyócker
2010. 08. 13. (XIV/32)
