Nem nagyon bírta a Gondviselést. A Diktátor, aki annyira hatékonyan üldözte a szakállasokat, erősen borostás volt, hetente csak egyszer borotválták. Egyszer egy kérvényt nyújtottak be hozzá egy hormonzavaros nőről, tegyen az ő esetében kivételt, de nem tett, neki is folyamatosan borotválkoznia kellett. A kérvény indoklásába azt is beleírták, hogy az asszony ugyanazon a napon született, mint a Diktátor, aki ezen nagyon felháborodott: „Mindenki egyenlő, az én személyemmel senki ne érveljen, mert itt nincs protekció" - üvöltötte titkárának, gyermekkori barátjának, aki hűséges követője volt, hatékonyan segítette abban, hogy minden ellenfelét kivégezhesse, akivel egykoron a forradalomban a közös eszméért harcolt. Akkor már harminc éve dolgoztak együtt a forradalom nagy álmáért, az egyenlőségért, a világért, ahol nincs protekció, így a félelem, a sötétség, a szabadság hiánya mindenkinek kijárt.
Álmai az öreg Diktátort folyamatosan elüldözött unokatestvérével történt utolsó beszélgetéséhez vezették. Nem volt túl sok idejük egymásra, tulajdonképpen mindketten búcsúzkodtak. A Diktátor elmondta rokonának, hogy huszonnégy órája van, addig nem fogja kerestetni, amit a rokon tudomásul vett. Egyetlen bőrönddel ment el, amiben egy rádió volt. Nem tudni, mi lett vele.
Reggelre a Diktátort az éhség gyötörte. Az éjszakai álom izgalmai miatt egy kicsit bevizelt, így az üres gyomor jelzett legerőteljesebben az ébredéshez. „Éhezhettek a keleti országrész lakói, amikor egy télen keresztül elzártam az élelmiszer-szállítmányokat. Igen, volt kannibalizmus, de egyben a felesleges politikai ellenállás is megszűnt" - emlékezett vissza egy előadására, amit a Közszolgálati Egyetemen tartott az ifjú hallgatóknak a Birodalomról, amely nem szorul rá senkinek a barátságára, csak a nemzeti összetartásra, egyenlőségre és szeretetre.
2011. 12. 23. (XV/51-52)
