Tavaly Bayer Zsolt írt egy könyv terjedelmű esszét egy Ady-versről, az előszót Csurka írta. Többek között ezt olvashatjuk: „Bayer Zsolt írt egy könyvméretű esszét - ő azt állítja: verselemzést - Ady Az ős Kaján-járól, és ebben folyton dübög a sámándob. Anélkül, hogy látnánk, vagy jelenlétét éreznénk hivatott verőjének. Talán csak egy távoli ihlet. Ős Kaján csak valami zeneszerszámot hozott magával Ady verse szerint. Mintha a sámándob iszonyú messzeségből dübögne ide, valahonnan a »szent kelet vesztett boldogságá«-ból, de mégis nagyon közvetlenül. Veri maga Bayer, valamilyen azonosulási szándéktól vezérelve, s ez esszéírótól szokatlan. Ámde Bayer Zsolt, emberöltőket visszalépve, mintha ott bujkálna valahol az asztal körül, ahova ős Kaján leült a költő mellé. Mint sámántanonc?"
Az az érzésem, hogy amit Bayerről írt, az önmagára is érvényes: életműve egy folyton dübörgő sámándob. Övé az a kétes dicsőség, hogy az elsők között elevenített fel, idézett meg a legrosszabb magyar hagyományok közül többet. Emlékezzünk meg a kezdetről! 1992. augusztus 20-ára jelent meg Csurka István
Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című „tanulmánya" lapjában, a Magyar Fórumban. Az antiszemitizmus.hu így értékeli ennek hatását: „Ha összegeznénk a Csurka-tanulmány következményeit, akkor elmondhatjuk, hogy kiélezte a politikai feszültségeket, és utat adott egy olyan politikai nyelvnek és kultúrának, mely majd ötven évig margóra volt szorítva. Tanulmánya áthágott egy fontos s a rendszerváltás idején keletkezett politikai tabut, mely azt írta elő, hogy - bár vannak antiszemita jelenségek - felelős politikusok nem tesznek ilyen kijelentéseket. Ekkortól tényleg úgy tűnt, hogy a »zsidókérdés«, illetve az antiszemitizmus politikai problémaként bekerül az ország nagy politikai ügyei közé."
2012. 02. 10. (XVI/06)
