Éveken át abban reménykedtünk, hogy valamelyik hazai klub megélje a tavaszi küzdelmeket, ami egyben azt is jelentette volna, hogy ott vagyunk a legjobbak közt, az élmezőnyben. Utoljára ez a Debreceni VSC-nek sikerült, még a 2003/2004-es idényben. A legsötétebb éra a 2005–2007-es időszak volt, mikor is csapataink hulltak, mint a legyek, és egyetlenegy párharcot tudtak csak sikerrel abszolválni. Ezt az időszakot sikerült az idei kupaindulóinknak újra visszahoznia. Négy együttesünk (Győri ETO, Videoton, Budapest Honvéd, Debreceni VSC) közül a Honvéd tudott egy párharcot nyerni. A „noname” Celik Niksic gárdáját zúzták porrá 13–1-es összesítéssel. (A hazai 9–0-ás diadal után felmerült a bunda gyanúja.) A következő körben a szerb harmadik helyezett Vojvodina ellen már nem ment ilyen jól a góllövés, kettős vereséggel (0–2, 1–3) esett ki a Kispest, ráadásul úgy, hogy a párharc első meccsén 1–0-ás hátrányban a 20. perctől emberelőnyben játszott, a végeredmény mégis sima, 2–0-ás szerb sikert hozott.
A magyar bajnok Győri ETO – az izraeli bajnok Maccabi Tel-Avivval szemben – kilátástalan játékkal, a Honvédhoz hasonlóan kettős vereséggel (0–2, 1–2) búcsúzott a Bajnokok Ligájától. Szembetűnő volt, hogy mind fizikailag, mind mentálisan szinte a nullán vannak a magyar játékosok, akik képtelenek voltak hármat egymáshoz passzolni vagy egy párharcot nyerni, ráadásul a kaput 90 perc alatt egyszer (!) találták el.
A magyar kupagyőztes Debrecen a Kovács Pétert foglalkoztató norvég Strömsgodset együttesével került össze. Az első meccs 2–2-es döntetlennel ért véget, messzemenő következtetéseket azonban egyik csapat teljesítményéről sem tudtunk levonni, hiszen a mérkőzést egy magyar adó sem tűzte képernyőre, ellenben a visszavágóval. Meglehet, hogy a visszavágót sem kellett volna közvetíteni. Ugyanis a norvég ezüstérmes játékosai alázatos, kulturált, célratörő futballt bemutatva 3–0-al intézték el a szemmel láthatóan nagy magabiztossággal pályára lépő Lokit. A magyar csapat az első húsz percet leszámítva ötlettelenül, lassan és fásultan futballozott, nem lehetett kitalálni, hogy az edzőjük milyen utasítással küldte ki őket a pályára. Még az üres kapuba sem tudtak betalálni, pedig az ellenfél akkor már 10 emberrel játszott.
2013. 08. 02. (XVII/31)
