2015 volt az az év, amikor a történelem újra bekopogott a kapunkon. Mit kopogott – bejött és átment rajtunk, kérdés nélkül. Voltak ebben segítői is, jó- és rossz szándékúak egyaránt. És voltak ellenállók is, jó- és rossz szándékúak egyaránt.
Hallgassa meg a cikkhez kapcsolódó rádióanyagot!
Pedig milyen elrendezetten indult hazai és európai történelmünk legutóbbi fejezete! A sorsfordító 1989-es esztendő körül, alig egy-két év alatt elbukott a világkommunizmus, globális háború helyett békés és előre letárgyalt átmenettel. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Európában a gazdasági közösségből megszületett az Európai Unió, deklaráltan nagyívű politikai célokkal. Az optimista kilencvenes évek lendülete a kétezres évek elejéig kitartott: újra elnyert szabadságunkban egyenes út vezetett a NATO-, majd az EU-tagságunkhoz. Eközben az Európai Unióban megtervezték, majd 2002-ben be is vezették az eurót. Emlékezünk még ezekre az évekre? Olyan eleve elrendeltnek, természetesnek és logikusnak tűnt minden: haladunk előre az egységes Európa felé, majd együtt egységesülünk tovább, a kilátásaink pedig egyre szebbek lesznek, és húsz éven belül most már tényleg utolérjük Ausztriát, és cukrászdákat nyitunk Bécsben. Ne mosolyogjanak a mából visszafelé a fenti naivitásokra, csak emlékezzenek vissza a kilencvenes évekbeli és ezredforduló utáni közmegegyezéseinkre!
2015. 12. 23. (XIX/52)
