A kommunista hatalom bosszúját szolgáló konstruált per egy héten át (június 9-től június 15-ig) tartott, zárt ajtók mögött. A közvélemény csak a kivégzés másnapján, a Népszabadság című napilapban közzétett igazságügyi minisztériumi közleményből értesült a végkifejletről. Ekkor már több mint másfél éve zajlott a forradalom és szabadságharc leverését követő kegyetlen megtorlás, aminek során csak a vérbíróságok ítéletei alapján több mint 200 személyt végeztek ki. Még 1961-ben is sor került kivégzésre!
A kivégzetteket titokban, megjelöletlen sírokba temették el, a végtisztesség megadása csak 1989-ben vált lehetségessé. A megtorlás perei közül a Nagy Imre-per vált a leginkább jelképessé.
A moszkovita Kádár-rezsim ugyanis a törvényes miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, továbbá a forradalmi újságírást személyében szimbolizáló újságíró elítélésével magát a forradalmat ítélte halálra. A közvélemény szemében pedig Nagy Imréék elítélése vált a megtorlás összes többi perének és áldozatának szimbólumává. Június 16-án tehát a megtorlás minden áldozatára emlékezünk. Az 1990-es szabad választások után csaknem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nyilvánosság 2008-ban végre megismerhesse a Nagy Imre-per dokumentumait. A hazaárulással és tömeggyilkossággal megalapozott pártállami rendszer fenntartását szolgáló besúgóhálózat ügynökeinek névsorát viszont még ma sem ismerhetjük meg, és ez szégyen! (MIL)
2016. 06. 17. (XX/24)
