Megjelent egy fontos interjú Hack Péterrel a Magyar Idők című lapban. Sokan olvasták, de nem biztos, hogy elég figyelemmel. Meglepve láttam a Facebookon több liberális újságíró és volt politikus erősen tárgyilagosságmentes kritikáját Hackkal szemben. Mára erősen megkoptak az illúzióim a jelenkori liberalizmussal kapcsolatban, de ez az indulat még így is váratlan volt egy kicsit.
Jóhiszemű ember lévén gondolkodni kezdtem azon, hogy vajon mire alapozzák indulatos véleményüket liberális polgártársaim, hiszen én is ugyanazt az interjút olvastam, mint ők. Láthatóan a kritikusok meg vannak győződve róla, hogy Hack és azok, akik teljesen egyetértenek vele, mint például én is, Orbán szolgalelkű kiszolgálóivá váltak, azért, mert a népszavazási ügyben (és még egy-két ügyben) egyetértenek vele. Ők azt gondolják, hogy Orbánnal szembeni kritikára csak a távolmaradás nyújt lehetőséget. De ez nem teljesen így van. Tény, hogy a szavazás bojkottja is kritika. Szeretném viszont felhívni a figyelmet egy érdekes és fontos lehetőségre. Ha figyelmesen olvassuk a Hackkal készült beszélgetést, akkor feltűnhet egy nem igazán szolgalelkű rész:
„Az Európai Egyesült Államokat az uniós alkotmányról tartott népszavazásokon sorra leszavazták, szorgalmazói viszont nem gondolták meg magukat a kudarcok láttán. Pedig az EU-ból alapvetően profitáló francia polgárok éppúgy nemet mondtak a központosításra, mint a periférián élő, később csatlakozott államok lakossága. A britek kilépése is egy határozott nem volt arra a brüsszeli politikára, amely nagyon gyakran az unió lakosságával szemben, illetve annak kijátszásával akar keresztülvinni egy-egy programot. A decentralizáció híve vagyok, és e tekintetben a magyar kormányt is kritizálom, amiért az unióval szemben szabadságharcot folytat, itthon viszont szűkíti a megyék és az önkormányzatok mozgásterét, megcsinálja a Kliket, stb.”
Azok számára, akik erős Orbán-fóbiában szenvednek, ez a szöveg is nagyon szolgalelkűnek tűnik, hiszen ők sokkal erősebb verbális táplálékhoz vannak szokva ebben a témában. Arra kérem őket, hogy higgadjanak le, tegyék félre a gyakran egysíkú ellenzéki lapokat és szájtokat, és gondolják végig a fenti mondatokat. Miről is van szó? Nem kevesebbet állít itt Hack Péter, mint hogy Orbán Viktor sok területen ugyanazt csinálja belföldön, mint amiért az uniót kritizálja.
Ez az ellentmondás az ellenzéki szavazók esetében is jelentkezik, hiszen közülük sokan egy olyan szavazásra nem mennek el, ami épp az olyan központosítás ellen szól európai szinten, amit ők itthon komolyan kritizálnak (lásd Klik-ellenes tüntetések stb.). Erre lenne, aki azonnal rávágná, hogy nincs is ilyen föderalista brüsszeli törekvés. Szerintem meg az ilyen törekvések létéről nem lehet vitatkozni, ezek vannak, vitatni csak a jelenlegi súlyukat lehet.
A népszavazás esetében tehát egy olyan kérdésről van szó, amiben a nem szavazat jelent ugyan egy konkrét ügyre vonatkozó (és nem általános) támogatást az Orbán-kormánynak, de egyben jelent egy közvetett kritikát is: mi itthon is szeretnénk, ha nagyobb súlyt kapna a decentralizáció és az önkormányzatiság.
Nyugodtan szavazhatnak nemmel az Orbán-kritikusok is. Sőt, ha igazán következetesek, akkor elmennek és nemmel szavaznak, majd ezek után sokkal nagyobb hitellel kérhetik számon Orbánon a belföldi centralizációt.
A baloldali és liberális pártok nem ismerték fel ezt, és ezzel hosszú időre csapdába ejtették saját magukat. Talán a szavazóik még megérthetik: ebben az ügyben nyugodtan szavazhatnak nemmel, ezzel részben Orbánt is kritizálják.
De létezik-e ilyen centralizációs törekvés a szóban forgó kvótaügyben?
Létezik. „A referendumkérdést illetően annyi tény, hogy – persze nem bevándorlók, hanem menedékkérők esetében – az új uniós rendszer valóban kiiktatná a magyar parlamentet a menekültügyi szabályozásból. Így menekültek még akkor is kerülhetnének Magyarországra, ha a magyar határon egy árva menedékkérő sem jelentkezne” – írta a HVG.
Vannak újabb fejlemények is. Sokak szerint a kvóta halott, nem aktuális ügy. A pozsonyi csúcstalálkozóval kapcsolatban a cseh miniszterelnök például azt nyilatkozta, hogy „meggyőződésem, hogy a kvóták halottak”, de ezzel szerintem derűlátását óhajtotta kifejezni, és nem tényt ál-lapított meg, amit az is mutat, hogy hozzátette: a kötelező kvótákról szóló határozat ma már csak „adminisztratív probléma”. Azaz még probléma! A tény az, hogy a találkozó zárónyilatkozata nem szól a migránsok szétosztásáról. Nem foglalkozik a témával. Sobotka miniszterelnök optimizmusát a nyilatkozat más részei talán indokolják:
„Soha többet nem engedhetjük meg a tavalyi ellenőrizetlen hullám megismétlődését, és tovább kell csökkenteni a szabálytalanul érkező migránsok létszámát.
Biztosítani kell a schengeni külső határok teljes ellenőrzését” – tartalmazza a nyilatkozat.
Valójában ebben semmi új nincs, Merkel már az idei újévi köszöntőjében is kifejtette, hogy kormánya törekszik az uniós külső határok védelmének fokozására, valamint arra, hogy az „illegális migráció legálissá váljék”. Amiből a lényeg az, hogy legálissá kell tenni az illegális migrációt és nem megállítani, az elosztás kérdése viszont továbbra is nyitott. Az eddig ismert tervek vannak, plusz a már ténylegesen elhatározott kényszerkvóta, ami nekünk 1300 főt jelentene. Felhívnám arra a figyelmet, hogy ez egy olyan szuverenitást sértő döntés, amely már megtörtént, és jól szemlélteti a valós brüsszeli hozzáállást! Mindezek bőven indokolják azt, hogy az Orbán-kritikus liberális és baloldali szavazók most nemmel szavazzanak. Ha nem tetszik az orbáni centralizáció, akkor a brüsszeli központosítást sem kellene támogatni.
2016. 09. 23. (XX/38)
