Az elnökválasztás előtti viták során sokan csodálkozva néztek rám és hasonlóan gondolkodó ismerőseimre: „Hogy te Trumpot? Normális vagy?” – kérdezték. Volt olyan ismert újságíró, aki egyenesen kétségbe vonta keresztény hitünket Trump-szimpátiánk miatt. Ez önmagában nem gond, bárki tévedhet, nem is haragszom rá ezért. Említeni is csak azért említem az esetet, mert nagyon is jellemző a globalista-liberális sajtóra. A Magyar Narancs vezércikkírója is így kiáltott fel még a nagy meglepetés előtt: „Hogyan pályázhat valaki tökhülye létére a világ legerősebb politikai posztjára?!” Ebben is benne van minden: a rendkívüli önhittség, az, hogy mindenki hülye, kivéve a cikk íróját és hasonlóan gondolkodó társait, ebből már sokaknak Amerikában is elege lehetett. Szóval sokan kérdezték, hogy miért is szurkolunk mi Trumpnak. Nyilván most meg azt kérdezik, hogy miért örülünk a győzelmének. Elmondom.
Seres László a múlt héten írt itt a Hetekben egy figyelemreméltó elemzést (Mi megy és mi jön Trumppal?) az amerikai elnökválasztásról (róla el kell mondanom: a liberális mainstream kevés következetes kritikusainak egyike). Van ebben a cikkben egy megjegyzése : „Ha most eltekintünk a jobb híján kultúrharcnak nevezhető, keserű eszmei és világnézeti konfliktustól…” Kár volt ettől eltekinteni szerintem, mert a lényeg itt van. A keresztény szavazók tekintélyes része épp ezeket a kérdéseket figyelembe véve szavazott, és ezek a szavazók sokat számítottak a választási versenyfutás végén. Ezek a kérdések: abortusz, melegházasság, gender-kérdések. Egy múlt heti televíziós interjúban Donald Trump a szövetségi legfelsőbb bíróság új tagjának jelölésével kapcsolatban hangsúlyozta: ő maga ellenzi az abortuszt, s olyan főbírót kíván jelölni, aki szintén az életet támogatja, bár – hangsúlyozta – „az abortusz kérdése az egyes szövetségi államok hatáskörébe tartozik” (atv.hu). Most úgy tűnik, a melegházasság ügyeit jegelni fogja, nem lehet egyszerre minden ellen harcolni, még a legnagyobb vitézeknek sem.
Donald Trump tehát életpárti bírákat akar kinevezni. Hillary Clinton ellenben az egyik tévévitában kijelentette: „Nos, én határozottan támogatom a Roe versus Wade döntést, ami garantálja a nők alkotmányos jogát, hogy ők hozzák meg a döntést a legintimebb, és sok esetben az elképzelhető legnehezebb egészségügyi kérdésben. Ebben a tekintetben nemcsak egy bírósági döntésről van szó, hanem arról, mi is történik most Amerikában” (vigyázó blog).
Mint tudjuk, Clinton nemmel szavazott a késői abortuszok tilalmára is, és ez az ügy volt az, ami sok amerikai keresztény szemét felnyitotta: el kell menni szavazni Clinton ellen. Most mi is tekintsünk el a többi lényeges morális kérdéstől, és maradjunk az abortusznál. Az abortusz ügye ugyanis nagyon jól mutatja be azt, hogy mi is a lényege a modern liberalizmusnak. Egy klinika honlapján olvasható: „A várandósság 5-6. hetében alakul ki és kezd el dobogni a baba szíve.” (gendiagnosztika.hu) Magyarországon a 12. hét az abortusz határa. Clinton asszony erre még rápakolt egy lapáttal a részleges szüléses abortusz engedélyezésének ígéretével.
Egyre kevésbé tisztelt liberális újságírók és politikusok: a gyilkosság nem szabadságjog, az abortusz pedig a legaljasabb fajta gyilkosság, mert totálisan védteleneken követik el. Tudom, nem szeretitek ezt hallani, de ez van, és pontosan azért is örülünk Trump győzelmének, mert végre talán történni fog valami ezen a téren.
A liberálisok és feministák álláspontja világos: „ne feledkezzünk meg arról a makacs tényről sem, hogy a magzat nem ember”. (Antoni Rita: Megkeresztelni, eltemetni, elnevezni; MNO, 2016. október 17.) Ember vagy nem ember, ezt valóban el kell dönteni, és ezt Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, becsülendő nyíltsággal meg is teszi. Hillary Clinton szerint sincsenek a magzatoknak alkotmányos jogaik.
Miért örülünk akkor Trump és Pence győzelmének? Egyértelműen látszik, hogy egyáltalán nem túloztam, amikor az Ezerfejű Liberális Sárkányt emlegettem. Ez a sokfejű szörny emberek millióit ölte meg, épp ideje volt már, hogy kapjon egy nagy pofont (szögezzük le egyszer s mindenkorra, hogy a magzat ember, nem külön faj vagy ufó). Nos, ennek a jobbegyenesnek örülünk, de nagyon. Az ütést ebben az esetben Trump szállította, köszönet érte. Az Ezerfejű most megrendülten támolyog, és egyelőre nem tér magához.
2016. 11. 18. (XX/46)
