Castro halála után új oldalról mutatkoztak be Európa vezetői: Jean-Claude Juncker szerint Castro sokak szemében hős volt, akinek tetteit – idézte magát a Comandantét az ötvenes évekből – a történelem fogja megítélni. Federica Mogherini, az EU külügyi képviselője pedig úgy látja: Castro „történelmi figura és határozott ember” volt. Az Európai Unió vezető testülete képes volt még erre is rátenni egy lapáttal, amikor elhatárolódott Cecilia Malmström svéd EU-biztos különvéleményétől. Malmström arra vetemedett ugyanis, hogy kijelentette: Castro diktátor volt, aki ötven éven át elnyomta népét.
Kanada miniszterelnöke, a liberális Justin Trudeau (akinek apja volt az első nyugati kormányfő, aki a hetvenes években a kommunista Kubába látogatott) első lendületből „emberfeletti nagyságú vezetőként” méltatta Castrót, majd a nyilatkozata után támadt vihar késztette csak arra, hogy diktátornak nevezze a kommunista vezetőt. A szinte teljes nyugati konszenzusból üdítően kilógott a megválasztott amerikai elnök nyilatkozata, aki annak nevezte Castrót, aminek saját népe megismerte őt: brutális diktátornak, aki örökségként halálbrigádokat, nyomort és elképzelhetetlen szenvedést hagyott maga után.
A Castrót dicsőítő polkorrekt kórust még disszonánsabbá tette az az interjú, amely a diktátor halálának másnapján jelent meg a maszol.ro portálon. Az interjúalany Nagy Mária, a tragikus sorsú erdélyi költő, Szilágyi Domokos egykori élettársa. Az interjú – amellett, hogy egy elképesztően erős és tiszta emberről szól, aki egy percig sem mentegeti néhai szerelme bűneit, de nem is tagadja meg Szilágyi Domokost – gyógyír a mostanában új erőre kapott, de ettől még hazug és kártékony szocializmusnosztalgia ellen.
2016. 12. 02. (XX/48)
