Aki ekkora szelet vet, nem csodálkozhat, ha ekkora vihart arat. Azt azonban valószínűleg maga az új elnök sem gondolta volna, hogy hiperaktív első hetének lépései olyan visszhangot keltenek majd világszerte, hogy annak következményeit, utóhatásait még hónapokig menedzselnie kell. Saját rohamtempójának és a vele szemben elfogult médiagépezetnek hála, Trump elnökségének első napjai olyan erőszakos káosznak tűntek, hogy sokan talán még azt a tréfát is elhitték volna neki, amit kiváló elődje annak idején – kikapcsoltnak hitt mikrofonok előtt – megengedett magának.
Donald Trump valósága azonban eltér a vele ellenséges média által róla keltett látszattól. A látszat: egy dührohamot kapott, aláírási lázban égő, az alkotmányból kizárólag a végrehajtó hatalom jogosítványait elolvasó autokrata, aki a saját képére formálná a szabadságon alapuló joguralmi rendet. A valóság: egy, a választási ígéreteit gyorsan letudni, elveinek működését azonnal bizonyítani akaró új elnök, aki több ügyben is kész elmenni a falig. Aki viszont az alkotmányosság megkerülésével vádolja Trumpot, gondolja újra: Neil Gorsuch személyében független, hatalomkritikus, konzervatív-liberális bírát jelölt a Legfelsőbb Bíróságba.
A koherens világnézet nem az első számú jellemzője Trumpnak, ugyanakkor beiktatási beszédét, nyilatkozatait és az első héten aláírt tucatnyi elnöki rendeletét alapul véve három világos külpolitikai prioritása kezd kikristályosodni: Amerika átértékelt globális szerepét, az iszlám terror elleni háborút és a Kremllel ápolt viszonyt illetően.
2017. 02.03. (XXI/05)
