A szocialisták zavartan néztek félre, amikor szóba került néhány éve még bálványozott vezetőjük, igyekeztek úgy tenni, mintha semmi közük nem lett volna ahhoz, ami 2004 és 2009 között történt Magyarországon.
A 2010-es választási vereséget követően Gyurcsány eredménytelenül próbálta meg visszaszerezni az irányítást az MSZP-ben; végül Mesterházy Attila 2011 őszén kiszorította őt és támogatóit a szocialista pártból.
Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: Gyurcsány legkésőbb ekkortól, de leginkább 2009-es bukása óta arra várt, ami most, 2017-ben bekövetkezett – vagyis az MSZP összeomlására. 2013 őszén-telén még csak annyira futotta az erejéből, hogy elszánt – ellenfelei szerint fanatikus – támogatóival felkapaszkodjon az eredetileg nélküle tető alá hozott ellenzéki összefogás listájára, átmentve ezzel a Demokratikus Koalíciót a 2014 utáni ciklusra – ráadásul egy olyan konstrukcióban, amelynek előre borítékolható bukásáért nem Gyurcsány, hanem a baloldal akkor legerősebb pártjának, az MSZP-nek az elnöke, Mesterházy Attila vitte el a balhét.
2017. 10.27. (XXI/43)
