Bizonyára. Nyomós okkal feltételezve. Mert több ez annál, amit a Xanax és társai képesek oldani.
Mert érzik, szinte bárki lehet a következő.
A holnapi napot pedig nem lehet elhessegetni. Jó pár életmű összeomlott már, kedvelt és tehetséges emberek, akik maradandó műveket alkottak színházban, filmben, médiában, most összegyűrve, megalázva ülnek otthon a sarokban. Már nincsenek szolidáris telefonok, hallgat a lebukottért tévéstúdióban, színházias empátiával kiálló, a „megvádoltat” öngyilkosságtól óvó feldúlt pályatárs. Most egy doboz tejért lemenni is arcpírral jár, s a nagy kalap, széles napszemüveg a körúton járva belülről éget… a szégyen most a gyalázat után kullog.
2017. 12.22. (XXI/51-52)
