„Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette annak lüktetéseit, és ezért, egyenesen ezért tartom őt a legnagyobb magyarnak” – mondta Kossuth Széchenyiről. A 1848-as forradalom és szabadságharc legnagyobb üzenete az volt, hogy felállt egy nemzedék, amely megértette, hogy mi az aktuális üzenet a magyar nemzet fennmaradása és továbbélése szempontjából. És ahogy Kossuth Széchenyit a legnagyobb magyarnak nevezte, úgy Kossuthot kortársai a magyarok Mózesének, ezzel Magyarország akkori helyzetét Izrael népének Egyiptomból való kivonulásához hasonlítva.
Pátoszos hang, azt hiszem, jól illik egy ’48-as megemlékezéshez, de eltávolíthat a mai valóság felfogásától és megértésétől. Pedig a történelmi analógia önkéntelenül is kívánkozik: a bécsi kamarillapolitika, amely teljesen elszakadt a magyar érdek felfogásától és megértésétől, nem volt képes Magyarország és a nemzet érdekeinek megfelelő képviseletére és érvényesítésére. Ez vezetett végül a szabadságharchoz, amely ugyan elbukott az európai nagyhatalmi erők szövetsége következtében, de később alapvetően hozzájárult a nemzeti törekvések nagyobb részének megvalósulásához. A reformkor nemzeti és polgári törekvései végül is beilleszkedtek egy szélesebb európai folyamatba, amely a ’48-as forradalmakban nyilvánult meg, amely szabad nemzeteket és szabad nemzetekből álló Európát célozott meg.
Bessenyei György Magyarság című röpirata indította el azt a nyelvi, kulturális megújulást, amely biztosította a magyar kultúra fennmaradását. Később a reformkori politikai változások lehetővé tették, hogy senki ne érezze magát idegennek magyarként a hazájában, és a nemzetiségek is részesedjenek azokból a jogokból, amelyek a magyar nemzet tagjaivá teszik őket. A vallásszabadság – mint a legalapvetőbb polgári szabadságjog – megteremtése pedig a legteljesebb szabadságot biztosította, mert semmilyen szabadság nem ér semmit, ha a lelkiismeret rab. A tulajdonszerzés és vállalkozás szabadsága pedig az egyéni érdeket szolgálja, és gazdasági fellendülést. A képviseleti országgyűlés pedig biztosította, hogy ne e nemzet tagjainak érdekei ellen történjen a politizálás. Ez volt az a magyar nemzeti újjászületés, amelyet március 15-éhez, a forradalom és szabadságharc születésnapjához kötünk.