A koreai békefolyamat – ez világosan kiderült az elmúlt hetekben – tartogat még fordulatokat. Lemondott találkozók, dörgedelmes figyelmeztetések Phenjanból és Washingtonból – az április 27-ei Korea-közi csúcs óta ezek váltakoznak a mosolygó Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és a szívélyességtől majd’ kicsattanó Kim Dzsong Un kézfogásának képeivel.
Lehet, hogy mégiscsak igazat mondott Kim Dzsong Un legjobb amerikai barátja, Dennis Rodman, aki szerint Kim hozzáállása az Egyesült Államokhoz és annak elnökéhez, Donald Trump 1987-es, Az üzletkötés művészete (Art of the Deal) című könyvének elolvasása nyomán változott meg. (A könyvet, ha lehet hinni az egykori NBA-csillag szavainak, maga Rodman ajándékozta Kimnek 2017-ben, a diktátor születésnapjára.) Kim szemmel láthatóan tanult Trumpnak az üzleti életből hozott, és a politika és diplomácia területén is szívesen alkalmazott, gátlásosnak semmiképpen nem nevezhető tárgyalási technikájából, és olyan élvezettel alkalmazza, hogy azt már Washington is sokallja. Mike Pence alelnök nem véletlenül intette óva az észak-koreai diktátort attól, hogy „Donald Trumpot játsszon” a tárgyalások során. Kedden maga Trump nevezte elképzelhetőnek a Kimmel tervezett találkozójának halasztását a Mun dél-koreai elnökkel folytatott washingtoni tárgyalásai során.
Ráadásul komoly nyitott kérdések vannak a reménybeli béketárgyalások tartalmával kapcsolatban is. Az világosnak tűnik, hogy Kim hajlandó beszüntetni nukleáris kísérleteit – de arról még keveset tudni, hogy mi lesz Phenjan már meglévő atomfegyvereinek sorsa.
2018. 05.25. (XXII/21)
