A török elnök látogatása kapcsán jutott ez eszembe. Valóban, még a kevésbé baráti országokkal is kell a jó kapcsolatokra legalább törekedni. Az évtizedek óta NATO-tag Törökország meg a szövetségesünk, mivel mi is beleléptünk ugyanebbe a szövetségbe, és benne is vagyunk. A törökök gazdaságilag is erősek, a menekültkérdésben is kulcshelyzetben vannak. Erdogan elnök budapesti megjelenésében nincs tehát semmi különös. A török nagyvezír nemrég például Angela Merkellel fogott kezet Berlinben. Ez a lehetőség Orbán Viktornak is jár. Ez idáig rendben is lenne. Tényleg.
Azért mégis sokan megkönnyebbültünk, amikor Erdogan elhagyta az országot és nem maradt itt hosszabb időre. Ez az érzés nem egy paranoiából fakadó kényszerképzet. Van reális alapja. A Hetek sokszor foglakozott a témával. Most csak egy idei szöveget emelnék ki:
„Adolf Hitler lelke éledt újjá Izrael némely vezetőjében” – hangoztatta Erdogan. A török államfő külön is ostorozta az izraeli parlament által elfogadott nemzetállamtörvényt, amely a zsidó nép nemzeti otthonaként határozza meg Izraelt és az arab nyelvnek a hivatalos helyett különleges státust ad. E törvény Erdogan szerint „minden kétséget kizáróan annak a bizonyítéka, hogy Izrael a legcionistább, legfasisztább és legrasszistább állam a világon”. Mint mondta, a jelek szerint Izrael „terrorállam” nem elégszik meg ennyivel, hanem „vérbe és keserűségbe fojtja” az egész közel-keleti régiót, majd a világot” – a Szombat tudósítása szerint.
2018. 10.12. (XXII /41)
