Tisza Sándor az általa épített vendégházban fogad minket. A bejárati tükör előtti fakacsa nem hápog. A felső szinten tulipános, napraforgós, margarétás, rózsás és gyöngyvirágos szobák várják a vendégeket, mindegyik szoba más és más színvilággal, hangulattal és különböző, egyedi faragott díszítményekkel. A ház végében lovak és állatok, előtte fafaragó műhely, fapaci-libikóka, a bejárat mellett pedig tágas fogadó, ahol az egész falfelületet belepik a kézzel faragott fatányérok, kanalak, játékok és a legkülönfélébb faragványok. A mester úgy véli, hogy a bölcsőtől a koporsóig mindent meg lehet csinálni fából – de ő inkább az előbbi felé orientálódott.
– Volt egy álmom, hogy a gyermekemnek bölcsőt faragjak. Megtettünk mindent a párommal, de nekem nem adatott meg a saját gyermek. Nagyon betege lettem ennek, ittam és hamarosan alkoholista lettem. Hiába próbáltam leszokni az italról, egy ideig sehogy sem sikerült.
Mi hozott ebben változást?
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »