Neonáci rendezvény a Batthyány téren Fotó: Somorjai L.
– A sződligeti Fehér karácsony rendezvény kapcsán ismét a közvélemény figyelmének középpontjába kerültek neonácinak és hungaristának nevezett csoportok. Mit lehet róluk tudni?
– Két, egymástól élesen elváló szervezet működik Magyarországon. Az egyik a cikkekben szereplő Vér és Becsület köre, a másik a győri Györkös István nevével fémjelzett hungarista mozgalom, amelynek folytonosságát egészen Szálasitól lehet eredeztetni. Az általam olvasott cikkekben ezt a két mozgalmat sajnos összemossák.
A Vér és Becsület egy nemzetközi mozgalom, amely Magyarországon két "tényezőből" áll. A Vér és Becsület Egyesület igyekszik legálisan működni, hiszen be is jegyeztették a bíróságon. Az egyesület vezetője Domokos János Endre, aki a Hunniánál volt régebben újságíró. Ha a nemzetiszocialista mozgalomhoz hasonlítjuk, akkor ő az, aki Goebbels, a "propagandista" szerepét kívánja betölteni. Az "ököl", azaz a tömeg szerepét a mozgalom koncertszervező és közösség-öszszetartó "menedzsmentje" jelenti. Ennek a magját szekszárdi szkinhedek alkotják, de szinte minden nagyvárosban és régióban vannak szervezőcsoportjaik. A tömeget azok a szimpatizánsok jelentik, akik eljárnak koncertekre, és megveszik a 1000-2000 forintos jegyeket, kiadványokat és lemezeket, ezáltal eltartják a mozgalom vezetőit. Nem is rosszul.
– Miért tartoznak nemzetközi csoporthoz?
– Elvből és üzletből. Az elvet az a közös ideológia jelenti, miszerint a zsidóság veszélyezteti a világot, és a gojoknak össze kell fogni, és le kell győzni az egységes rosszat, amely támadja az Isten Birodalmát, a fehér birodalmat.
Másrészt üzletet jelent külföldi zenekarokat behozni. Például a németeknek ez azért jó, mert otthon betiltották őket: nálunk tudnak pénzt keresni, és létezésük értelmét bizonyítani. Ők azért is szeretnek Magyarországra járni, mert szabadon mozoghatnak, és olcsó az élet. Egyébként angol és ausztrál zenekarok is megfordultak már hazánkban. Budapestnek ilyen tekintetben kitüntetett szerepe van a mozgalomban. Találkahely.
– A Szálasi Ferenc által megalkotott hungarizmus mennyire van jelen ezekben a mozgalmakban?
– 1945 és 1989 között Magyarországon nem beszélhetünk hungarista mozgalomról. A második világháborút követően ugyanis betiltották a hungarista szerveződéseket, így azok csak az emigrációban voltak képesek szerveződni és politizálni az ötvenes évektől.
– Szálasi mozgalmának félmilliós tagsága volt. Mi lett velük? Az emigráltak beépültek a nyugati társadalmakba?
– A kisnyilasok között sokan voltak olyanok, akik itthon "átmentek" kommunistának. Neofita buzgalommal verték az asztalt, hogy a kommunizmus a világ megmentője. Szálasit és pár társát – mint közismert – kivégezték. Az emigrált nyilas vezető réteget a hidegháború kitörésének köszönhetően nem toloncolták vissza Magyarországra. Beépültek a nyugati társadalmakba, voltak, akik egyetemet végeztek, mások tisztes vagyonra tettek szert.
– Az emigrációban hogyan működött a hungarizmus?
– Szálasi Henney Árpádra ruházta át a tisztséget, illetve megbízta a szervezési feladatokkal. Henney 1980-ban, a Németországban élő Tatár Imrét – aki egykor a Korona Tanács tagja volt – bízta meg az emigráció irányításával. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, minthogy itthoni szélsőjobboldali politikusnak adja át a jogot a Szálasi nevéhez fűződő Hungarista Mozgalom szervezésére és irányítására. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a politikát módosító tényezővé a hungarizmust Magyarországon.
– Így lett Györkös István az új vezető?
– Igen, de ez egy folyamat végére alakult így. Györkös 56-ban börtönbe került, ahol megismerkedett nyilasokkal. 89-ben a Nemzetiszocialista Akciócsoport életre hívásával igyekezett Szálasi örökébe lépni. A hungarista jelleg? szerveződést a kilencvenes évek elején azonban betiltották, így az mozgalmi formává átalakulva Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) néven kísérli meg folytatni működését. Ekkor az még nem az elfogadott Hungarista Mozgalom, hanem csak az egyik pályázó. Tatár Imre végül – több személy megvizsgálása után – Györköst találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául. 1995-ben meghalt Tatár Imre, és ezzel a hungarista emigráció történetét lezártnak tekintjük.
– Mi lett az emigránsokkal, tovább tudták örökíteni "eszméiket"?
– Nem. Legalábbis azoknak, akikkel sikerült kutatásaimhoz interjút készíteni, nem nagyon sikerült. Egyik hungarista interjúalanyom unokája például nem is tud magyarul. Előfordul, hogy a nagypapa halála után egyszerűen kidobálják az "ereklyéit".
– Mi történt 89 után Magyarországon?
– Györkös István egyedüli és – a nyilas hagyományok szerint – jogos vezetőként kísérletet tett a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek egységesítésére hungarista vezetéssel. Így sodródott mellé kezdetben Szabó Albert és Ekrem Kemál György, később pedig a különböző szkinhed szervezetek. Amit azonban nagyon határozottan le kell szögezni, hogy a Györkös által vezetett Magyar Nemzeti Arcvonalat nem szabad, sőt hiba összemosni szkinhednek, illetve neonácinak nevezett szervezetekkel. Györkös emberei nem szkinhedek, hanem nyilasok. Kemény szellemi és fizikai kiképzésben részt vevő fiatalokról van szó, akik politikai gondolkodásmódjukban 1944. október 15-ét tekintik az utolsó legális hatalomátvételnek, és Szálasi eltávolítását követően nem ismernek el egyetlen hazai kormányt sem. A német nemzetiszocializmustól is elhatárolódnak.
– Emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején óriási divat volt a fiatalok között szkinhednek lenni. Martens-bakancs, bomberdzseki, tar fej voltak a legfőbb külső jellemzőik. Mi lett velük?
– Legtöbbjük abbahagyta. Azok, akik maradtak, részben megtalálhatók a Vér és Becsület koncertszervező "részlegében". Györkösék nem becsülik őket sokra, mert legtöbbjük masszív alkoholista, inkább hőzöngőknek tartják őket.
A szkinhedek és a Magyar Nemzeti Arcvonal tagjai között ugyanis ég és föld a különbség. A Györkös által vezetett mozgalom egy szélsőséges irányba elmenő, ószövetségmentes "keresztény" nemzeti mozgalom, mely igen kemény és néha talán ijesztő elvárásokat támaszt az életmódot illetően tagjainak. Gyökerei talán a manicheizmusig nyúlnak vissza – erről bővebb könyvet írtam, mely most jelenik meg januárban.
A kilencvenes évek második felében a Magyar Nemzeti Arcvonal Becsületbírósága a Vér és Becsület nevezet? szerveződés vezetőit kizárta az MNA kötelékéből, annak egyik mostani társszervezete pedig, a Hungária Skins. Ennek tagjai 2000 körül léptek ki az MNA-ból, tiltakozva annak katonás, tekintélyuralmi berendezkedése ellen.
– A hungaristák és a szkinhedek kívántak-e csatlakozni "bevett" pártokhoz?
– Egykori szkinhedek megtalálhatók a MIÉP, illetve egyes megyékben a kisgazdapárt színeiben. Az MNA a MIÉP-re úgy tekint, mint egy olyan pártra, amelynek az örökébe, illetve a helyébe kellene lépnie, hogy sikerüljön a kitűzött cél: politikát módosító tényezővé válnia. Csurka Istvánt kompromittált múltja miatt nem tartják sokra, de a politikai erő kívánatos számukra.
A szélsőjobboldali szervezetek igyekeznek olykor szervezőként segíteni ezeket a bevett pártokat, illetve néha ilyen pártgyűléseken fel-feltűnnek hungarista könyvek is.
(Tóth Tibor történész, a nyilaskeresztes emigráció történetével, a hungarista mozgalom jelenlegi helyzetével foglalkozó egyetemi doktori kutató – PhD-jelölt.)
A nemzetvesztő
2003. 01. 10. (VII/2)
