„Van egy jász hagyomány, amely szerint ha egy jász megadja magát a csatában, akkor nem lehet jász földbe temetni. Márpedig én jász földben akarok nyugodni" - mondta erősen felindulva egy márciusi háttérbeszélgetésen Hagyó Miklós. Épp kongresszusra készült, a tét az volt, hogy a Budapesttel szövetkezett mintegy 10 megye visszaszorítsa a régi vezérkar és a nagy szocialista megyék hatalmát. Nem szorította. Ennek ellenére a tavasszal még városüzemeltetési főpolgármester-helyettes valószínűleg nem gondolta, hogy ilyen gyorsan temetik. Joggal nem gondolta. A között a két sor között ugyanis, hogy „Hagyó Miklós április után nem lesz országgyűlési képviselő", illetve „Hagyó Miklós április után az MSZP legerősebb embere" egyetlen ütem volt csak a szocialista párt kottájában. De Hagyó nem várt, és egy ütemmel előbb mozdult, mint kellett volna.
Történt, hogy a tatár hordák kilökték szállásukról a Mongólia és Kína határvidékén élő kunokat, és szép lassan Közép-Kelet Európáig szorították őket. A tatárok előtt görgő kunok a Fekete-tenger tájékán jász (iráni eredetű) törzseket szívtak fel, és a két nép együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Az Árpád-ház letelepítette őket a Duna és a Tisza közé, a férfiakat fegyveres szolgálatra rendelte, cserébe széles körű autonómiát biztosított a kun- és a jászszékeknek. A törökök kiverése után azonban a Habsburg I. Lipót pillanatnyi szorultságában félmillió aranyért eladta a Jászkun Kerületet a Német Lovagrendnek, elolvadt a szabadság, és jobbágysorba süllyedtek a kunok és a jászok. De nem állhatták az igát, és 1745-re összetettek annyi ara-nyat, hogy Mária Teréziától kialkudják régi szabadságukat. A redemptiónak nevezett visszavásárlási aktus résztvevői voltak a redemptus jászok, köztük a Hagyó család.
Ebben a szabadságszerető, keménynyakú, kompromisszumot nem ismerő földben gyökerezik - saját bevallása szerint - Hagyó Miklós, akinek fontos a jászsága, és jász őseitől örökölt tulajdonságai, makacssága és küzdőképessége. És lehet valami az ősök vérében, mert Hagyó példás szívós-sággal kezdett felépíteni egy pártpolitikai struktúrát, amit ha sikerül befejeznie, valóban az MSZP első, de legalábbis megkerülhetetlen embere lehetett volna. 1998-ban lépett be a pártba, lakóhelyén, a XII. kerületben, ahol a tagság négy év múlva meg is választotta elnöknek. Addigra már javában diplomázott a szegedi Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskolán, létrehozott egy többek között rágógumit, sört és energiaitalt forgalmazó kereskedői láncot, módos lett. És hirtelenjében a 2002-es országgyűlési választásokon befutó helyet kapott az országos listán.
2010. 02. 05. (XIV/5)
