Leskowsky Albert és egy harangjáték Fotó: Szilágyi Réka
A szívélyes üdvözlést követően a házigazda már tessékel is be birodalmába,
ahol a szobákban és a falakon – mindenütt tetszetős rendben – soha nem látott
hangszerek százai sorakoznak. A különleges zeneszerszámokat nem vitrinek őrzik, mivel
a múzeum "oktatási célú hangszergyűjtemény", s ehhez elengedhetetlenül szükséges,
hogy a tárlatvezető bármikor meg tudjon szólaltatni egy-egy hangszert. Leó büszkén
vezet végig gyűjteményén, amely szó szerint betölti az egész házat, pincétől a
padlásig. Szinte minden hangszercsalád képviselteti itt magát, a legegyszer?bb csörgőktől
a legextrémebb hangzású vagy kivitelezés? hangszerekig. A gyűjteményben található
például egy biciklofon is. Ez a hangszer olyan, mint egy nagyon hosszú biciklikormány,
felszerelve 20 különféle hangzású csengővel, amelyeket a fékek segítségével együtt
vagy külön-külön is meg lehet szólaltatni. Az összhatás kedvéért a hangszer aljára
egy kis biciklikereket is szereltek.
A tárlatvezetés után Leó parányi irodájába invitál bennünket, amelyet megoszt
hanganyag-gyűjteményével.
– Honnan jött az ötlet, hogy hangszergyűjtésre add a fejedet, hogyan lettél
hangszertörténész?
– Már gyerekkorom óta múzeumközeli életet éltem. Mindig is érdekeltek a régiségek,
leginkább a technikatörténeti, illetve a hangszertörténeti rész. Később Rostockba
kerültem, a hajómérnöki akadémiára, és ott bejártam egy hangszertörténeti szemináriumra
is. Ezt követően kezdtem el itthon komolyabban gyűjtéssel foglalkozni. Tevékenységemet
1979-ben karolta fel Kecskemét városa, és azóta a múzeum közgyűjteményként működik.
– Mitől egyedülálló ez a gyűjtemény?
– Több szempontból is. Először is ez egy oktatási célú hangszergyűjtemény,
amit Kecskemét páratlan zenei arculata még egyedibbé tesz. A népzenei háttér és a
Kodály-örökség működése sajátos zenei miliőt ad a városnak. Másodszor az itt kiállított
1600 darab hangszer az ország legnagyobb ilyen jelleg? gyűjteménye, míg összértékét
tekintve a sereghajtók között van. Senki ne várja azt, hogy itt több százezer forint
érték? hangszereket talál, mert nekünk nem ez a profilunk, hanem arra törekszünk,
hogy minél több fajta működőképes hangszert tudjunk bemutatni a nagyközönségnek.
A harmadik érdekesség: ezen hangszerek jelentős részével rendszeresen koncerteznek.
– Milyen együttesekkel van kapcsolatotok?
– Csak felsorolás szintjén: van egy citera-, egy erdélyi, illetve egy régi zenét
játszó zenekarunk. Valamint jazz-trió, country és repetitív zenét játszó
csapatunk. Sőt több különleges hangzást produkáló együttesnek is teret biztosítunk.
Például a Gulliver Orchestra nev? formáció elnevezése onnan ered, hogy náluk a
hangszerek óriási méret? használati tárgyak: megszólaltatnak többek között egy
120 centiméteres hangvillát, egy óriási fésűt, egy 10 kilogrammos rajzszöget,
valamint egy 0,5 méteres gémkapcsot.
– Ezen együttesek produkciói a nagyközönséghez szólnak, vagy inkább egy szűkebb
szakmai réteg ízlésével találkoznak?
– A múzeum jellegéből fakadóan az előadásaink nagy része populáris,
gyermek- és ifjúságcentrikus, a fennmaradó rész pedig fesztivál, illetve szakmai
jellegű. Nagyon sok helyre hívnak bennünket muzsikálni, nincs az évben annyi nap,
hogy minden meghívásnak eleget tudnánk tenni.
– Hogyan tudtál hozzájutni ezekhez a nem mindennapi zeneszerszámokhoz?
– Régebben barátokon, ismerősökön, kereskedőkön keresztül, manapság pedig
az internet segítségével. Tudod, fantasztikus találmány a net. Az ember csak felmegy
a "hálóra", begépeli a megfelelő dolgokat, és már előtte van az eladó
hangszerek széles repertoárja. Nemcsak a képe, hanem még meg is tudod szólaltatni, úgy
mint a CD-ROM-ba betáplált hangokat. Ha van elég pénzed, akkor bármilyen hangszert
meg tudsz vásárolni, és három nap múlva már mehetsz is érte a Ferihegyre. Persze azért
észnél kell lenni, nehogy valamilyen vacakot sózzanak rád.
– Kik látogatják ezt a kiállítást?
– Szinte mindenki, akiben van valamilyen rejtett zenei véna, a kis óvodásoktól
a nagyszülőkig bezárólag. Nagyon sok diák szokott felkeresni bennünket, sok külföldi
csoport azért utazik le Budapestről, hogy megtekintse ezt a kiállítást. Alaszkától
Új-Zélandig voltak már látogatóim, akikkel jól elbeszélgettem. Kicsit olyan ez,
mintha az egész világ eljönne hozzám. Talán nagyapám öröksége is mindez, aki jó
muzsikus volt, és az egész falu barátként fordult meg a házában, ahol együtt
danoltak, zenéltek. Ő nagy közösségi ember volt.
– Milyen távlati terveid vannak?
– Szeretném a gyűjtemény darabszámát megduplázni, ezzel a nemzetközi élvonalba
kerülnénk. Sőt a világon egyedülálló lenne ez az oktatási célú kiállítás,
mivel a 100-200 éve alapított nagy hangszergyűjtemények, amelyek Párizsban, Münchenben
vagy Koppenhágában vannak, 3-4000 darabbal büszkélkedhetnek, de az ottani hangszerek
kiállítási, és nem használati tárgyak. Úgy gondolom, ha ez a terv megvalósul,
akkor Kecskemét sokszín? kulturális kincsesládája még gazdagabbá válik.
(A kiállítás – telefonos bejelentkezést követően – naponta 10-től
16 óráig tekinthető meg. Tel.:06(76)486–616.)
1999. 10. 16. (III/41)
