A terveket sikerült egyeztetni, de az izraeli küldöttség hazautazását a
váratlanul leszállt köd késleltette, így a kényszerű veszteglés alatt a
Champs-Élysées-n, a Coq Hardiban vacsoráznak. Dajan hiába viselt nagyméretű
napszemüveget, amikor beléptek, felharsant egy kissé már kapatos hang: „Hé, itt
a Dajan, úgy látszik készül valami!” Egy Párizsban vendégszereplő izraeli művész
ismerte fel a sötét szemüvege alatt még sötétebb kötést viselő generálist.
Nemsokára az egész világ megismeri Mose Dajan nevét. Egyike lesz azoknak, akik a
– sajnos gyakori – közel-keleti háborúkhoz kötődnek, s az Izrael fennmaradásának
biztosításáért folytatott küzdelem jelképévé válhattak. Szülei a cári
Oroszországhoz tartozó Ukrajnából menekültek a pogromok elől Palesztinába, Mose
fiuk 1915-ben már a Degai kibucban született. Az első izraeli legfelsőbb vezetés
azon tagjainak egyike, aki szabre, vagyis nem bevándorolt, hanem az országban
látta meg a napvilágot. Tizennégy évesen csatlakozik a Haganához, a földalatti
zsidó hadsereghez, huszonkét esztendősen pedig a legális zsidó rendőrség egyik
mozgó alakulatának parancsnoka. Sorsa híven tükrözi az akkori időszak
bonyodalmait. 1938-ban még Orde Wingate brit ezredes mellett kap katonai képzést
(az angol főtiszt nem zsidó, de támogatja a cionista mozgalmat), 1939
novemberében, nem sokkal a második világháború kitörése után letartóztatják,
majd 1941 februárjában elhagyhatja az angol börtönt, sőt csatlakozhat az angol
hadsereghez. A szövetségesek oldalán Libanon és Szíria területén harcol, az ott
állomásozó francia erők ugyanis a németekkel együttműködő Petain marsallt, az
úgynevezett Vichy-Franciaországot szolgálták. Az első csatában elveszti bal
szemét, s olyan a hegesedés, hogy nincs mód esztétikai pótlásra, marad a
nevezetes fekete szemtapasz.
Mose Dajan
2007. 06. 08. (XI/23)
