Magyarország kezdettől részese a Bologna-folyamatnak, az Európai Felsőoktatási Térségnek. A tagságunk feltételének számító kulcsszervezet a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB), amely az elmúlt 20 év alatt az európai minőségügyi szervezet, az ENQA elismert szakértőjévé vált. A MAB az intézményi akkreditáció, a diplomák minőségi garanciájának hazai ellenőrző szerve. A szervezet egy éve hiába tiltakozik az ellen, hogy az új felsőoktatási törvény a függetlenségének megszűnéséről, hatáskörének szűkítéséről, finanszírozásának elapasztásáról rendelkezik. Legutóbb az ENQA elnöke küldött ezzel kapcsolatban tiltakozó levelet, mely szerint az új törvény következményei veszélyeztetik a MAB ENQA-tagságát. A tagság megszűnése egyszerűen fogalmazva azzal jár, hogy a Magyarországon szerzett diplomák külföldön használhatatlanokká válnak, s ezáltal megvalósul a hallgatók igazi röghöz kötése. Száműzzük a rendszerből a külföldi diákokat, de a hazaiak jelentős részét is.
A felsőoktatásban tanulók összlétszáma 2010-ben mintegy 370 ezer fő volt, ebből 156 ezer költségtérítéses hallgató, köztük 18 ezer külföldi. „A külföldiek képzésében legérintettebbek az orvos-, gyógyszerész-, fogorvos-, közgazdász- és mérnökképzések, amik évente 15-20 milliárdos bevételt jelentenek a magyar felsőoktatás számára” – fejtette ki lapunknak Bazsa György professzor, a MAB elnöke. Elmondása szerint az akkreditációs problémák a magyar orvosképzést hozzák a legnehezebb helyzetbe, amely a fizetős külföldi hallgatókra épül. Köztük százas nagyságrendben vannak amerikai állampolgárok, akiknek a képzését az USA akkor finanszírozza államilag, ha olyan helyeken tanulnak, ahol az akkreditációs eljárás megfelel az amerikai normáknak is, aminek a MAB eleget tesz. Így az itt tanuló amerikai orvostanhallgatók állami finanszírozásban részesülnek, és hazatérve diplomájukat jóval könnyebben tudják elismertetni, mint egy másik akkreditációs rendszerben. Ez óriási előny nekik is, a magyar oktatási rendszernek is, hiszen olyan presztízst jelent, ami a világ 50 országában a hallgatótoborzást sokkal hatékonyabbá teszi. De megemlíthetjük a Norvégiával kötött szerződést is, amelynek keretében a norvég orvosokat Magyarországon képezik. A nemzetközileg elismert, független és rendszeres intézményi akkreditáció megszűnése beláthatatlan következményekkel jár az egész hazai felsőoktatás helyzetére nézve – szögezi le a MAB elnöke.
A MAB tagjai, akiknek megbízatása eredetileg 2013. január 31-ig szólt, az új törvény értelmében 2012. február 29-én befejezik ténykedésüket. Az új testület tagjait február 15-ig delegálják az arra jogosultak, méghozzá eddig példátlan módon a tagság felét a miniszter jelöli ki, s az elnököt is ő nevezi meg. Ezáltal a testület szakmaisága megmarad ugyan, de eddigi függetlensége megszűnik, ami a nemzetközi tagság egyik alapfeltétele volt – figyelmeztet Bazsa György. Hozzáteszi: a MAB titkárságáért különösen aggódik, mert a komoly hozzáértéssel működő csapat menesztése esetén nem lehet működőképes az akkreditációs szervezet.
Pillanatnyilag az új törvényben – a régivel ellentétben – lényegében nem esik szó sem a MAB-ról, sem a finanszírozásáról, és Bazsa György szerint amiről nem beszél a jog, az igazából nincsen. „Az új felsőoktatási törvényben négy szót már biztosan nem fog megtalálni: minőségbiztosítás, akkreditáció, függetlenség és ESG – ez utóbbi az európai minőségi sztenderdekről szóló, ENQA által jegyzett dokumentum, melyet 47 ország szakminiszterei írtak alá. A MAB eszerint dolgozik, és ennek alapján lehetünk ENQA-tagok” – állítja az elnök, aki szerint az oktatási tárca nem rendelkezik minőségkoncepcióval, ugyanakkor a magyar felsőoktatás kiépült minőségi garanciáit törvényileg eltünteti.
Mostantól – szemben az eddigi gyakorlattal – a MAB finanszírozása teljes mértékben a szaktárcától függ majd, hatásköre az egyetemi tanári pályázatok elbírálása marad, minden más döntés – szak-indítás, intézményi akkreditáció – a minisztérium Oktatási Hivatalán (OH) keresztül történik, amely minden bizonnyal felkéri véleményezésre a MAB-ot, s ezzel az egész folyamat túlbürokratizálódik. Ezáltal azt az értelmes, élő kapcsolatot, ami egy akkreditáló szervezet és egy felsőoktatási intézményhálózat között megvolt, most elvágták. „Mindennek ellenére meggyőződésem, hogy az akkreditáció továbbra is hasonlóan fog működni, mint eddig, egyszerűen a magyar felsőoktatás nem tehet másként, mert ez olyan lejáratásunk lenne Európában, ami így is komoly következményekkel jár” – teszi hozzá a professzor. Ebben annak ellenére is reménykedik, hogy a felsőoktatási intézményeknek megszűnik a belső minőségellenőrzési kötelezettségük, ami szintén ENQA-feltétel. Ennek hiányában a MAB-nak könnyen lehet, hogy nem lesz mit értékelnie, így viszont nem számít majd teljes tevékenységgel bíró akkreditációs szervezetnek sem.
Máshol komolyabban veszik ezt a kérdést. 2006-ban Romániában külön törvényt hoztak az oktatás minőségügyéről, amelynek következményeként az Aracis (a MAB román megfelelője) 3 év alatt felfejlődött az ESG-követelmények szintjére.
Ha netán kikerülnénk az Európai Felsőoktatási Térségből, Bazsa György szerint felmerülhet, hogy magyar felsőoktatási intézmények szerződést köthessenek külföldi ENQA-tagszervezetekkel, hogy ilyen módon garantálják a diplomáik minőségét, bár ennek nincs kialakult gyakorlata. Ugyanis minden államnak az az elemi érdeke, hogy megfelelő minőségbiztosítási ügynökséget állítson fel, s ezáltal a felsőoktatási térség tagjává váljon. Mi ennek most pont az ellenkezőjét tesszük.
Bazsa György hangsúlyozza: nem a MAB-ról van szó, hanem a magyar felsőoktatás minőségügyéről. A helyzet megmentéséhez törvénymódosításra lenne szükség, a MAB immár sokadszor kér egyeztetést ez ügyben a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkártól.
2012. 02. 03. (XVI/05)
