1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot. Májustól kezdődően több mint 437 ezer zsidót deportáltak. Közülük 300 ezret Auschwitzban gyilkoltak meg, további százezreket pedig a Német Birodalom koncentrációs táboraiba szállítottak. Mintegy 60 ezer zsidó kényszermunkást a mai Ausztria területére, kényszermunkatáborokba hurcoltak, ahol többek között a nácik grandiózus terveit kiszolgáló, Pozsonytól délre tartó és Magyarországon is áthaladó erődvonal, az úgynevezett „Délkeleti Fal” (Südost Wall) építésénél dolgoztak gyilkos körülmények között – miután a demoralizált magyar és osztrák civilek tömegesen bújtak ki a munkakötelezettség alól.
1945 márciusában a szovjet csapatok előrenyomulása miatt a katonai szempontból értelmetlennek bizonyuló fal teljes hosszában kiürítették a munkatáborokat. A visszavonulást megelőző utolsó órákban az őrség a járóképtelen, beteg zsidók százait végeztette ki
Pozsonyligetfalunál, Balfon és Nagycenken, míg a rabszolgamunka túlélőit elsősorban Mauthausenbe és altáboraiba deportálták. Mintegy 600-1000 magyar zsidó munkaszolgálatost a Kőszegtől 14 kilométerre nyugatra elhelyezkedő Rohonc (Rechnitz, Ausztria, Burgenland tartomány, felsőőri járás) környékére vezényeltek. Azokat, akiket a helyi várkastély pincéjében szállásoltak el, a Gestapo helyi főnöke, a szadista Franz Podezin kénye-kedve szerint ütlegelte és lőtte agyon, amit − a helyiek szerint – a kastély tulajdonosa, Margareta Thyssen-Bornemisza grófnő (férjezett nevén Batthyány Margit) előszeretettel nézett végig.
2016. 03. 25. (XX/12)
